Pályázat: Vörös krizantém
2011. augusztus 20. - Látogatók száma: 135
Válasz erre: Cikkíró
Tehát, ha jól értelmezem, akkor jobb egy sablonos, populista írást odadobni a közönségnek. Most az itt a kérdés, hogy a zsűrinek is a populista, agyonrágott sztori jön-e be, vagy inkább a nem átlagos, esetleg rétegolvasókat gyűjtő?
Természetesen szeretnék győzni, de ha annak az a feltétele, amit írtál, akkor legközelebb inkább nem próbálkozom.
Én is a zsűri tagja vagyok (személyes véleményem, amit itt írogatok neked);-) Talán értek is picit az olvasáshoz, de (1) nem én döntök egyedül; (2) később ezeket az írásokat ki kell tenni az oldalnak a facebookra stb. helyre és ott a nagyközönség olvassa (nem feltétlen a szakértők vagy a rétegközönség), mondd véleményt az oldalon nyertes írásokról. Így a zsűrinek ügyesnek kell lennie, hogy a kecske is elfogyjon a káposztával együtt.
(Ne aggódj! Szakmailag a legjobb fog nyerni -legalább is próbáljuk megtalálni-, de majd a verseny lezárása után keress és értekezzünk erről a problémáról. Szerintem ezt itt kint már túlbeszéltük!)
Üdv, Pinokkió
Válasz erre: Anonymus
Ha győzni szeretnék, akkor olyat próbálnék írni, amit egyébként utálok, ha magamat szeretném adni, akkor megosztanám a közönséget, és nem nyernék. A te cikked nem egy (európai) populista írás; réteg olvasókat gyűjtesz vele. Ennyi.
Természetesen szeretnék győzni, de ha annak az a feltétele, amit írtál, akkor legközelebb inkább nem próbálkozom.
Válasz erre: Cikkíró
Kedves Pinokkió!
Értem a különbséget, viszont úgy érzem, mintha azt akarnád mondani, egy kicsit már túl sok, jobb lett volna talán egy "light"-osabb kivitelű alkotás.
A japán kultúrát - írás szempontjából - a merev szabályai miatt szabályai miatt szeretem, ezért választottam.
Erre a pályázatra és az oldalra a kihívás miatt jöttem, ugyanis erotikus vonulatú novellát még eddig nem írtam. Romantikus írásom is kevés van. Elismerem - röviddel a beadási határidő előtt találtam rá erre a pályázatra - több idő esetén lehetett volna még az íráson lágyítani, finomítani, hogy fogyaszthatóbb legyen.
Úgy érzem Japánban egy kicsit "otthon" vagyok, valahogy mintha átérezném egy kicsit a japán miliőt. A történetemet görcs nélkül írtam, mert mondhatnám "lényemből jött", Te meg valószínűleg ezt láttad meg.
A másik dolog, amire rendkívül kíváncsi vagyok az az olvasók, hozzászólók véleménye, hogy érdemes-e ehhez hasonló történeteket írnom.
Üdv: Cikkíró
Válasz erre: Anonymus
Ha már csak egy embernek mondunk valamit, akkor nem keltünk fel hiába;-)
(Persze, hogy az olvasónak akartál élményt adni(!), de a "megfelelés" kényszere nélkül, érezd a különbséget!)
Üdv,
Pinokkió
Értem a különbséget, viszont úgy érzem, mintha azt akarnád mondani, egy kicsit már túl sok, jobb lett volna talán egy "light"-osabb kivitelű alkotás.
A japán kultúrát - írás szempontjából - a merev szabályai miatt szabályai miatt szeretem, ezért választottam.
Erre a pályázatra és az oldalra a kihívás miatt jöttem, ugyanis erotikus vonulatú novellát még eddig nem írtam. Romantikus írásom is kevés van. Elismerem - röviddel a beadási határidő előtt találtam rá erre a pályázatra - több idő esetén lehetett volna még az íráson lágyítani, finomítani, hogy fogyaszthatóbb legyen.
Úgy érzem Japánban egy kicsit "otthon" vagyok, valahogy mintha átérezném egy kicsit a japán miliőt. A történetemet görcs nélkül írtam, mert mondhatnám "lényemből jött", Te meg valószínűleg ezt láttad meg.
A másik dolog, amire rendkívül kíváncsi vagyok az az olvasók, hozzászólók véleménye, hogy érdemes-e ehhez hasonló történeteket írnom.
Üdv: Cikkíró
Válasz erre: Cikkíró
Kedves Pinokkió!
Köszi, hogy kifejtetted mire gondoltál. Azért kértem, hogy fejtsd ki, mert nem ismerem még a gondolkodásmódodat. Ahogy nézem, meg kell tanulnom a soraid között olvasni, mert oda rejted el a véleményed, ami egyáltalán nem baj. Maximum, ha nem értem, akkor meg foglak kérni, hogy fejtsd ki. :)
Ma tanítottál nekem valami újat, köszönet érte. Saját belső világ építésén még nem gondolkoztam el, legalábbis tudatosan nem. Mindenestre még elrágódom - jó értelemben - a hozzászólásodon.
Viszont a célom most is az Olvasók szórakoztatása volt. Hogy ez mennyire sikerült, az majd kiderül.
Persze a pályázat, az megint más kérdés...
Üdv: Cikkíró (de furcsa így aláírni)
(Persze, hogy az olvasónak akartál élményt adni(!), de a "megfelelés" kényszere nélkül, érezd a különbséget!)
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Anonymus
A múltkor néztem egy filmet. A személyiség fejlődésének fokozatairól szólt. Az első az EGO..., amikor a pénz a siker a fontos, azután jön, amikor meg akarunk felelni a környezetünknek, van még egy fokozat, ami nem jut eszembe, és a legvégén van -szerintem-, amikor már nem kifele akarunk megfelelni, hanem egy belső saját világot építünk, és a szerint cselekszünk, önzetlen adunk a környezetünknek, azt amit érzünk. Ez jelenti nálam, hogy nem megfelelni akartál, ennél többet. Ez dicséret volt részemről!
(Más kérdés a pályázat...)
Pinokkió
Köszi, hogy kifejtetted mire gondoltál. Azért kértem, hogy fejtsd ki, mert nem ismerem még a gondolkodásmódodat. Ahogy nézem, meg kell tanulnom a soraid között olvasni, mert oda rejted el a véleményed, ami egyáltalán nem baj. Maximum, ha nem értem, akkor meg foglak kérni, hogy fejtsd ki. :)
Ma tanítottál nekem valami újat, köszönet érte. Saját belső világ építésén még nem gondolkoztam el, legalábbis tudatosan nem. Mindenestre még elrágódom - jó értelemben - a hozzászólásodon.
Viszont a célom most is az Olvasók szórakoztatása volt. Hogy ez mennyire sikerült, az majd kiderül.
Persze a pályázat, az megint más kérdés...
Üdv: Cikkíró (de furcsa így aláírni)
Válasz erre: Cikkíró
Kedves Pinokkió!
Nem igazán értem a "magadnak akartad" szavakat. Megmagyaráznád
Mint alább írtam, a valóságban is így történtek ezek a dolgok.
Sajnálatos módon mi európaiak az amerikai sóguntörténetekhez vagyunk szokva. Fondorlatos, akciódús cselekmények, happy end stb.
A japán kultúra nem ilyen.
Ennek ellenére köszönöm szépen a hozzászólásod és az olvasást. :)
Üdv: Cikkíró
(Más kérdés a pályázat...)
Pinokkió
Válasz erre: Anonymus
Szia Cikkíró!
Érdekes egy más világ, más szemléletét megírni, de talán ez most nekem kevés volt: elhozták a legkisebb lányt, kiszökött, beleszeretett akibe nem szabadott, szeppukura, visszanyert becsület... Szépen megírtad, de azt érzem, hogy ezt igazából magadnak akartad, nem annyira nekünk. Sikerült!
Üdv,
Pinokkió
Nem igazán értem a "magadnak akartad" szavakat. Megmagyaráznád
Mint alább írtam, a valóságban is így történtek ezek a dolgok.
Sajnálatos módon mi európaiak az amerikai sóguntörténetekhez vagyunk szokva. Fondorlatos, akciódús cselekmények, happy end stb.
A japán kultúra nem ilyen.
Ennek ellenére köszönöm szépen a hozzászólásod és az olvasást. :)
Üdv: Cikkíró
Érdekes egy más világ, más szemléletét megírni, de talán ez most nekem kevés volt: elhozták a legkisebb lányt, kiszökött, beleszeretett akibe nem szabadott, szeppukura, visszanyert becsület... Szépen megírtad, de azt érzem, hogy ezt igazából magadnak akartad, nem annyira nekünk. Sikerült!
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Anonymus
Szia Cikkíró!
Én is a zsűri tagja vagyok (személyes véleményem, amit itt írogatok neked);-) Talán értek is picit az olvasáshoz, de (1) nem én döntök egyedül; (2) később ezeket az írásokat ki kell tenni az oldalnak a facebookra stb. helyre és ott a nagyközönség olvassa (nem feltétlen a szakértők vagy a rétegközönség), mondd véleményt az oldalon nyertes írásokról. Így a zsűrinek ügyesnek kell lennie, hogy a kecske is elfogyjon a káposztával együtt.
(Ne aggódj! Szakmailag a legjobb fog nyerni -legalább is próbáljuk megtalálni-, de majd a verseny lezárása után keress és értekezzünk erről a problémáról. Szerintem ezt itt kint már túlbeszéltük!)
Üdv, Pinokkió
Első és második mondatodra a válasz: tudom. A harmadikra: értem és megértem. A zárójeles részre pedig: remélem és rendben.
Üdv: Cikkíró