újabb események régebbi események további események
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Akasztás! De miért?

2011. május 28. - Látogatók száma: 954

2011. szeptember 11. 19:33

megtekintés Válasz erre: Costa - 2011. szeptember 10. 13:11

Szia Csilla!

Elolvastam!
Szépen összeszedted a gondolataid! Sajnos én is veszítettem már így el embert, én igaz nem családtagot, hanem osztálytársaimat. Kit kötéllel, kit vonat vagy autó vagy vadászbaleset kapcsán.
Valamit elhatározni, megtenni és a hozzá kövezett utat pontosan végigjárni, nagyon nehéz és felelősségteljes feladat. Belegondolni, hogy hozzátartozóink min fognak keresztül menni, milyen érzések fájdalmak fognak lejátszódni bennük, az elképzelhetetlen.
Ahhoz viszont, hogy valaki eljusson az elhatározáshoz, manapság elég gyakori okok vannak.
Anyagi háttér, munkanélküliség, párkapcsolat tönkremenetel, hűtlenség, a másik emberben való hit és bizalom hiánya mind ezzel van kikövezve.
Aki el jut az elhatározáshoz, az biztos akar lenni a dolgában. Ki így, ki úgy. Valaki csak szépen csöndesen el szeretne aludni, vagy, inkább választja a kötelet, vagy sorolhatnám még a lehetőségeket.
A tett és elhatározás közti időszak az igazi fájdalom, hiszen ezen a purgatóriumon, az ember még életében megy keresztül. Van aki elhatározza és már cselekszik is, és van aki mindent el akar még intézni, hogy úgy hagyja itt a földi létet, hogy irányt tudjon mutatni az itt hagyott hozzátartozóknak a fájdalomban.
Nos ezt meg tenni a legnehezebb, hiszen az embernek összeszedni a gondolatait, és azokat papírra vetni, nem egy egyszerű feladat. Kinek mit, és hogyan mondani a megtörtént vagy eddig elszalasztott lehetőségeket, kifejezni a sajnálatot, megnyugtatni, hogy ez már így sokkal jobb, egy kegyetlen, velőtrázó feladat.
Az embert a sírás kerülgeti, a torka összeszorul a szíve ver és kalapál, a gyomra görcsbe rándulva. Végiggondolni, hogy mit fog érezni a hozzátartozó a sorok olvasása alatt, a mérhetetlen fájdalomba belegondolni és még is írni és írni...... nem könnyű. ezt mindenki elhiheti. De mindennel együttvéve még mindig ember akar maradni, akiben már ott van az elhatározás.
Ilyenkor jönnek az égi jelek. Amikre soha, senki nem is gondol. A lehetőségek tárháza, ami kiapadhatatlan. De megtalálni a helyes utat, az ilyenkor már nagyon nehéz. Lehetetlen!
Aki még küzdeni akar, az-az utolsó fűszálba is kapaszkodni akar bár tudja, hogy esély, az már úgy sincs.
Gyáva, mert fél a földi léttől, a megvetéstől, gyáva, mert vacillál, hogy is vessen véget saját életének, de ez már csak "időhúzás" mert akinél ez elrendeltetett, az nagy valószínűséggel meg is lépi a lépéseket.
Ahhoz viszont, hogy meglépje, semmi más nem kell, csak egy utolsó-utáni csepp a pohárba, ami úgy is a földre fog folyni.
Nem egyszerű ezeket se elgondolni, se megélni, leírni megtenni.
Nekünk, akik a földön vagyunk, csak a "miért?" marad. De pontosan tudjuk, hogy a "miért"-nek is meg van a racionális válasza.
Így vagy elfogadjuk a választ, vagy az idők végtelenségéig bánni fogjuk, hogy nem tudunk megbocsátani régi szerettünknek!
Nehéz dolgok, helyzetek és érzelmek ezek.
Nem embereknek van kitalálva.
Mi, csak egy játékszer vagyunk a világ körforgásában!

Szia Costa!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Így már pontosabban tudod mit gondolok az öngyilkossággal kapcsolatban.
Néha biztos, hogy nagyon nehéz, de talpon kell maradni.
Ezt ne felejtsd el!
Csilla
2011. szeptember 10. 13:11
Szia Csilla!

Elolvastam!
Szépen összeszedted a gondolataid! Sajnos én is veszítettem már így el embert, én igaz nem családtagot, hanem osztálytársaimat. Kit kötéllel, kit vonat vagy autó vagy vadászbaleset kapcsán.
Valamit elhatározni, megtenni és a hozzá kövezett utat pontosan végigjárni, nagyon nehéz és felelősségteljes feladat. Belegondolni, hogy hozzátartozóink min fognak keresztül menni, milyen érzések fájdalmak fognak lejátszódni bennük, az elképzelhetetlen.
Ahhoz viszont, hogy valaki eljusson az elhatározáshoz, manapság elég gyakori okok vannak.
Anyagi háttér, munkanélküliség, párkapcsolat tönkremenetel, hűtlenség, a másik emberben való hit és bizalom hiánya mind ezzel van kikövezve.
Aki el jut az elhatározáshoz, az biztos akar lenni a dolgában. Ki így, ki úgy. Valaki csak szépen csöndesen el szeretne aludni, vagy, inkább választja a kötelet, vagy sorolhatnám még a lehetőségeket.
A tett és elhatározás közti időszak az igazi fájdalom, hiszen ezen a purgatóriumon, az ember még életében megy keresztül. Van aki elhatározza és már cselekszik is, és van aki mindent el akar még intézni, hogy úgy hagyja itt a földi létet, hogy irányt tudjon mutatni az itt hagyott hozzátartozóknak a fájdalomban.
Nos ezt meg tenni a legnehezebb, hiszen az embernek összeszedni a gondolatait, és azokat papírra vetni, nem egy egyszerű feladat. Kinek mit, és hogyan mondani a megtörtént vagy eddig elszalasztott lehetőségeket, kifejezni a sajnálatot, megnyugtatni, hogy ez már így sokkal jobb, egy kegyetlen, velőtrázó feladat.
Az embert a sírás kerülgeti, a torka összeszorul a szíve ver és kalapál, a gyomra görcsbe rándulva. Végiggondolni, hogy mit fog érezni a hozzátartozó a sorok olvasása alatt, a mérhetetlen fájdalomba belegondolni és még is írni és írni...... nem könnyű. ezt mindenki elhiheti. De mindennel együttvéve még mindig ember akar maradni, akiben már ott van az elhatározás.
Ilyenkor jönnek az égi jelek. Amikre soha, senki nem is gondol. A lehetőségek tárháza, ami kiapadhatatlan. De megtalálni a helyes utat, az ilyenkor már nagyon nehéz. Lehetetlen!
Aki még küzdeni akar, az-az utolsó fűszálba is kapaszkodni akar bár tudja, hogy esély, az már úgy sincs.
Gyáva, mert fél a földi léttől, a megvetéstől, gyáva, mert vacillál, hogy is vessen véget saját életének, de ez már csak "időhúzás" mert akinél ez elrendeltetett, az nagy valószínűséggel meg is lépi a lépéseket.
Ahhoz viszont, hogy meglépje, semmi más nem kell, csak egy utolsó-utáni csepp a pohárba, ami úgy is a földre fog folyni.
Nem egyszerű ezeket se elgondolni, se megélni, leírni megtenni.
Nekünk, akik a földön vagyunk, csak a "miért?" marad. De pontosan tudjuk, hogy a "miért"-nek is meg van a racionális válasza.
Így vagy elfogadjuk a választ, vagy az idők végtelenségéig bánni fogjuk, hogy nem tudunk megbocsátani régi szerettünknek!
Nehéz dolgok, helyzetek és érzelmek ezek.
Nem embereknek van kitalálva.
Mi, csak egy játékszer vagyunk a világ körforgásában!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: