Emberség
2011. november 7. - Látogatók száma: 37
Üres volt a zsebem, amikor elmentem felvenni egy kis pénzt. Baromi rossz érzés, ha nincs. Elmentem a szerencsétlen ember mellett és ez jutott az eszembe. Amikor visszafelé odaértem már volt miből adjak és nem számoltam mennyit, de adtam neki. Valami hasonló melegséget éreztem akkor és megértettem mit jelent kapni.
Sokan nem tudják még, milyen hamar le lehet csúszni annyira, hogy szinte észre se veszi és már ott van. Ne is tudják meg! :-)
Évike, te nagyon jó szívű ember vagy. Én teljesen azonosulok azzal, amit ide leírtál. Csak egy saját példán keresztül, hogy mit érez az ember, amikor ad.
Üres volt a zsebem, amikor elmentem felvenni egy kis pénzt. Baromi rossz érzés, ha nincs. Elmentem a szerencsétlen ember mellett és ez jutott az eszembe. Amikor visszafelé odaértem már volt miből adjak és nem számoltam mennyit, de adtam neki. Valami hasonló melegséget éreztem akkor és megértettem mit jelent kapni.
Sokan nem tudják még, milyen hamar le lehet csúszni annyira, hogy szinte észre se veszi és már ott van. Ne is tudják meg! :-)
Köszönöm. Valóban érdekes, de sokszor nekem is az jut az eszembe, mi lenne ha én ülnék ott, vagy lennék abban a helyzetben? Senkinek nincs ellene biztosítéka, hogy nem. Él itt Miskolcon egy egyetemi docens, aki mint őrült mászkál az utcán, és önmagában beszél, ok fejteget. Sajnos megzavarodott. Nem kéreget, de cigarettát elfogad bárkitől. Nincs egyedül sem a betegségével, sem a kínjával. Nagyon sok hasonlót láttam már életemben itt a városban is. Puszi Éva.