Hosszú Hsz. Bokor Úr egyik cikkéhez
2011. december 16. - Látogatók száma: 85
De képzel el akiket évek óta nem vesznek fel, 28000 ft ot kapnak havonta, szerinted mire elég ebben a világban.Szeretnének sokan dolgozni menni, nem kapnak állást,Így vannak a fiatalok is.Kényszerűen mennek el külföldre.Ne hidd hogy jó érzés egyedül lenni más , idegen környezeteben, élni.Ez amit mondtad a szülök hibája talán, szeretném megcáfolni NEM. Ahogy élünk most , ez iszonyú.Mindig kilátástalanabb a helyzet,Ha nem lennék beteg , és tudnák nyelvet , hidd el én is kimennék dolgozni.Annyi embert küldenek el , de nincs helyette munka, Az emberek depressziósak.Sajnos aki tud menekül, de hidd el nem jószántából,
joboszi
Válasz erre:
Kedves Zita! Úgy látszik van neked munkád,és anyagilag se állsz annyira rosszul.
De képzel el akiket évek óta nem vesznek fel, 28000 ft ot kapnak havonta, szerinted mire elég ebben a világban.Szeretnének sokan dolgozni menni, nem kapnak állást,Így vannak a fiatalok is.Kényszerűen mennek el külföldre.Ne hidd hogy jó érzés egyedül lenni más , idegen környezeteben, élni.Ez amit mondtad a szülök hibája talán, szeretném megcáfolni NEM. Ahogy élünk most , ez iszonyú.Mindig kilátástalanabb a helyzet,Ha nem lennék beteg , és tudnák nyelvet , hidd el én is kimennék dolgozni.Annyi embert küldenek el , de nincs helyette munka, Az emberek depressziósak.Sajnos aki tud menekül, de hidd el nem jószántából,
joboszi
Köszönöm a hozzászólásodat!
Tévedsz! Három és fél éve munkanélküli vagyok, ma már arra sem méltó hogy a 28ezret kapjam.
Álltam már huszonéves HR. menedzser ( régen személyzetis) asztala előtt, mélyen megszégyenülve, mert még ötven évesen munkát akartam, s Ő gúnyosan nevetve rám kérdezett- miért nem a temetőbe készülök, mit akarok a mukaerőpiacon …
Írásomban az is olvasható – többszörös látogató vagyok a pokolban …
… csak úgy egyszerűen nincstelen vagyok
Nem azt írtam, hogy a szülők hibája, hanem azt hogy elrontottuk.
Rendszerváltás – a fejekben kellett volna rendet teremteni, gondolkodásmódot változtatni.
Nem néztem rá a korodra, valószínű hogy más generációhoz tartozol mint én.
Nincstelen vagyok, de nagyon gazdag! Hat gyereket neveltem fel. Ők is küzdenek a mindennapokkal, s a mindennapok kérdése, hogyan lesz holnap…
De! Vagyont nem, másfajta gondolkodásmódot,látásmódot, értékeket adtam át nekik.
Gyermekeket nevelnek, és a fényt amit tőlem kaptak, látom az unokáim szemében is.
Az egyik gyermekem, Angliából - Magyar honfitársa verte át – pénz nélkül, éhesen, autóstoppal kényszerült hazajutni.DE! Nem üveges a tekintete, tanult a történtekből, és azokról a jó emberekről mesél kikkel összehozta a sors az útján.
Legkisebb lányom még gimnazista – tanulni akaró, értékeket észrevenni tudó –az iskolapadból megy lefagyott kézzel szórólapozni, s nem depressziós. Céljai, álmai vannak, s nem mindent készen akar kapni, hanem tesz is érte.
Szegények vagyunk, de nem depressziósak – képes vagyok , a zsíros kenyérhez is megteríteni, ( volt, hogy az sem volt, mégis körbeültük az asztalt és örültünk egymásnak s az életnek)gyertyát tenni az asztalra, és figyelni a másikra.
Nem hibákról beszéltem, nincs is jogom senkit megvádolni azzal, hogy hibát követett el!
Azt, hogy elrontottuk, valósnak tartom, mert a keserűségre való képességet, jobban átörökítettük az új generációra, mint bármi mást.
Üdv,
Zita