A vér szaga, avagy kiugrik a nyúl a bokorból
2013. április 26. - Látogatók száma: 101
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Éva!
Nékem Ön különösen régi kedvencem. A stílusa egyéni, néha modortalan, de mindenek felett ösztönös. Kár lenne Önért, ha elűznék innen az oldalról, Ön ennek a lapnak már nagyon sokat adott. (Kapott is, ez soha ne feledje!)
Emellett néha, főleg a hozzászólásainál, kicsit gondolkodjon, mielőtt visszaszúr, mert én felelősséget vállaltam Önért. Remélem nem tévedtem.
Bokor
Nem. Nem tévedett. Én értékelem az ön jó szándékát, a belém helyezett bizalmát. Ezzel én nem éltem és nem szándékozom visszaélni. A tanácsait mindvégig igyekeztem figyelembe venni, alkalmazni, megfogadni. Elsősorban a kifejezésmódon próbáltam változtatni tőlem telhetően...
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Bokor úr!
Nehéz úgy pozitívan állást foglalni, ha a történetben az illető érintett is jelen van.
Márpedig nem pozitív minőségében. Megértem.
A kétségeket ott oszlatnám el az illető személyére vonatkozóan, hogy eleve nem egy sarokba szorított állat hasonlatot hozok vele szemben. Védekezik ugyanis mind a mai napig a maga módján...
Az "állatvilág"... A természet világa hozzám is igen közel áll... tanulmányozom. És tiszta, mint ahogy egy nőstény oroszlán harca is, amikor a kölykeit védi... Ott nincs ármány, ott az erő, az elszántság, a természet törvényei uralkodnak..., az ösztöneire hagyatkozik.
Szembe megy a nála sokkalta erősebb élőlénnyel is legyen az ember, vagy állat, ha élet-halál harcról van szó...
De itt nem ez zajlik... Itt az ember az embernek a farkasa!...
Érzem a jó szándékát, nincs könnyű helyzetben, belátom, ha mindenki mellé próbálna állni..., de ez önmagában nem elég...
Több ilyen értekezésre lenne szükség ahhoz, hogy mások is megértsék, nem alá- és fölérendeltségi viszony vezethet el oda, amit egyszer megálmodtunk, hanem a szándék, ami itt sokakban és nem egy emberben keresendő..., mert amíg az állatok nem szavakból, az emberek csak abból értenek. Minden egyéb eszköz csak a hatalom fitogtatása.
Leegyszerűsítve ezt a kérdést, pl. nem mindegy milyen hangsúllyal mondunk ki egy szót...
Emberek vagyunk, nem állatok!
Köszönöm, hogy mégis megpróbálta!
Éva
Nékem Ön különösen régi kedvencem. A stílusa egyéni, néha modortalan, de mindenek felett ösztönös. Kár lenne Önért, ha elűznék innen az oldalról, Ön ennek a lapnak már nagyon sokat adott. (Kapott is, ez soha ne feledje!)
Emellett néha, főleg a hozzászólásainál, kicsit gondolkodjon, mielőtt visszaszúr, mert én felelősséget vállaltam Önért. Remélem nem tévedtem.
Bokor
Nehéz úgy pozitívan állást foglalni, ha a történetben az illető érintett is jelen van.
Márpedig nem pozitív minőségében. Megértem.
A kétségeket ott oszlatnám el az illető személyére vonatkozóan, hogy eleve nem egy sarokba szorított állat hasonlatot hozok vele szemben. Védekezik ugyanis mind a mai napig a maga módján...
Az "állatvilág"... A természet világa hozzám is igen közel áll... tanulmányozom. És tiszta, mint ahogy egy nőstény oroszlán harca is, amikor a kölykeit védi... Ott nincs ármány, ott az erő, az elszántság, a természet törvényei uralkodnak..., az ösztöneire hagyatkozik.
Szembe megy a nála sokkalta erősebb élőlénnyel is legyen az ember, vagy állat, ha élet-halál harcról van szó...
De itt nem ez zajlik... Itt az ember az embernek a farkasa!...
Érzem a jó szándékát, nincs könnyű helyzetben, belátom, ha mindenki mellé próbálna állni..., de ez önmagában nem elég...
Több ilyen értekezésre lenne szükség ahhoz, hogy mások is megértsék, nem alá- és fölérendeltségi viszony vezethet el oda, amit egyszer megálmodtunk, hanem a szándék, ami itt sokakban és nem egy emberben keresendő..., mert amíg az állatok nem szavakból, az emberek csak abból értenek. Minden egyéb eszköz csak a hatalom fitogtatása.
Leegyszerűsítve ezt a kérdést, pl. nem mindegy milyen hangsúllyal mondunk ki egy szót...
Emberek vagyunk, nem állatok!
Köszönöm, hogy mégis megpróbálta!
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Bokorur!
Nem. Nem tévedett. Én értékelem az ön jó szándékát, a belém helyezett bizalmát. Ezzel én nem éltem és nem szándékozom visszaélni. A tanácsait mindvégig igyekeztem figyelembe venni, alkalmazni, megfogadni. Elsősorban a kifejezésmódon próbáltam változtatni tőlem telhetően...
Éva
Reméljük a legjobbakat!
Bokor