Átélni, túlélni, és élni vele.....

Válasz erre: katalina

Meható és egyben szomorú és szépen megírt történet. Ilyet nem lehet elfelejteni és könnyek nélkül hagyni. Még én is megkönnyeztem, de azon részen megbotránkoztam, ahogyan bántak veled a kórházi ágyon (nem tudták a nővérszobában megbeszélni, hogy van ott egy olyan anya, aki a csecsemőjét siratja, ne kínáljatok neki szoptatásra másikat...)