A legjobb barát
2014. október 13. - Látogatók száma: 61
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Ailet!
Erről a barátságos cikkedről eszembe jutott, nekem mit jelentett egykor a barátság...
"Én elmondhatom, hogy szerencsés ember voltam, mert nekem fél életemen át kitartott az a barátság, melyre pontot az élete vége tett. Azóta sem találtam olyan embert, akihez bármikor fordulhatok, nem holnap, vagy egy hónap múlva, hanem azonnal, ha szükségem van rá.
Ő volt az, aki mindig, minden körülmények között vállalt engem, az új kapcsolatában is, soha nem tagadta meg a barátságunkat és a környezete tudomására sem mulasztotta el azt kinyilvánítani, hogy ez a barátság irányomban a szeretete egy fajta megnyilvánulása is. Segítette, egyengette az utam akkor is, amikor mással került kapcsolatba.
Ezért is van az, hogy másként értékelem én az igazi barátság fogalmát, soha nem felejtve el azt, amit ő tudott nyújtani akkor, amikor szükségem volt segítségre. A hozzám forduló embernek ezért tudok picivel többet adni magamból viszonzatlanul is akár.
De az is igaz, hogy nem minden ember képes csak adni."
Pussz,
Éva
Pontosan ez az helyzet! Aki legalább egyszer megtapasztalta ezt, már sokkal gazdagabb, még akkor is, ha az élet pontot tett a végére, hiszen ettől még ott él benned, minden egyes perc, minden egyes élmény, amit adott, és ez azt hiszem, örök.
Pusz:A
Válasz erre: Ailet
Kedves Éva!
Pontosan ez az helyzet! Aki legalább egyszer megtapasztalta ezt, már sokkal gazdagabb, még akkor is, ha az élet pontot tett a végére, hiszen ettől még ott él benned, minden egyes perc, minden egyes élmény, amit adott, és ez azt hiszem, örök.
Pusz:A
Mostanában több naplóbejegyzés is született a barátságról.Talán azért,mert a párkapcsolat után ez tud leginkább hiányozni az embereknek.Egy barát,aki nem csak a napsütésben jön velünk,de szilárdan áll mellettünk életünk viharaiban is.Ma amikor a kapcsolatok válságának korát éljük,az igazi barátság felértékelődik.Ritka kinccsé válik,ha rátalálunk féltve őrizni kell!Ha az élet tett pontot a végére,nekünk kell valaki más számára igaz baráttá válni!
Üdv,Anyu
Válasz erre: Anyu
Kedves Ailet!
Mostanában több naplóbejegyzés is született a barátságról.Talán azért,mert a párkapcsolat után ez tud leginkább hiányozni az embereknek.Egy barát,aki nem csak a napsütésben jön velünk,de szilárdan áll mellettünk életünk viharaiban is.Ma amikor a kapcsolatok válságának korát éljük,az igazi barátság felértékelődik.Ritka kinccsé válik,ha rátalálunk féltve őrizni kell!Ha az élet tett pontot a végére,nekünk kell valaki más számára igaz baráttá válni!
Üdv,Anyu
Teljesen igazad van, és én azt gondolom erről, hogy a kapcsolati válságok is pontosan azért vannak, amiért nincs olyan igazi barátja az embereknek (egy részének). Mint a cikkben említettem, minden kapcsolat kemény munka. Azt kell beletennünk, amink van és a kötelezettségek, felelősség felvállalása nehezen megy. Nem olyan meglepő ez, hiszen minket is anya szült, meg azokat is, más a világ, mint akkor, és még másabb, mint azelőtt és sajnos, vagy nem, azok a praktikák, azok a tapasztalatok nem mindig elégségesek, amelyekre a szülők tanítottak, vagy a társadalom kényszerít. Nehéz elnavigálni a változó világban az embernek, de a legfontosabb sorodat azért kiemelném:
"nekünk kell valaki más számára igaz baráttá válni!"
Ez a lényeg. Nekünk kell adni. Magunkból.... na de ha nincs mit, akkor mit adnak azok, akik magányosak, keserűek, fásultak, ellenségesek, zárkózottak? (ez itt most nem célzás senkire sem nézve!!!) Egyszerűen csak hogyan ad szeretetet, vagy barátságot, aki ellenséges és megközelíthetetlen? Vagy még egy kérdés, hogyan lehet szeretni valakit, úgy, hogy érezze ő is a szeretetet, ha elutasít folyamatosan? Te talán bölcsebb vagy, tudsz nekem válaszolni ezekre a kérdésekre... :)
Pusz:A
Válasz erre: Ailet
Kedves Anyu!
Teljesen igazad van, és én azt gondolom erről, hogy a kapcsolati válságok is pontosan azért vannak, amiért nincs olyan igazi barátja az embereknek (egy részének). Mint a cikkben említettem, minden kapcsolat kemény munka. Azt kell beletennünk, amink van és a kötelezettségek, felelősség felvállalása nehezen megy. Nem olyan meglepő ez, hiszen minket is anya szült, meg azokat is, más a világ, mint akkor, és még másabb, mint azelőtt és sajnos, vagy nem, azok a praktikák, azok a tapasztalatok nem mindig elégségesek, amelyekre a szülők tanítottak, vagy a társadalom kényszerít. Nehéz elnavigálni a változó világban az embernek, de a legfontosabb sorodat azért kiemelném:
"nekünk kell valaki más számára igaz baráttá válni!"
Ez a lényeg. Nekünk kell adni. Magunkból.... na de ha nincs mit, akkor mit adnak azok, akik magányosak, keserűek, fásultak, ellenségesek, zárkózottak? (ez itt most nem célzás senkire sem nézve!!!) Egyszerűen csak hogyan ad szeretetet, vagy barátságot, aki ellenséges és megközelíthetetlen? Vagy még egy kérdés, hogyan lehet szeretni valakit, úgy, hogy érezze ő is a szeretetet, ha elutasít folyamatosan? Te talán bölcsebb vagy, tudsz nekem válaszolni ezekre a kérdésekre... :)
Pusz:A
Idősebb és tapasztaltabb igen,bölcsebb nem biztos.Én is átéltem évtizedes barátság megszakadását,és azt is,hogy hirtelen akadt valaki,aki mellém állt.Az egyik kedvenc sorozatomban mondja az egyik szereplő:"...a tapshoz is két kéz kell."Mennyire igaz!
Ha nincs másik kéz,amelyik megfogná a kinyújtott kezünket,hát másfelé kell kinyújtanunk,feladni semmiképp sem szabad!
Puszi,Anyu
Válasz erre: Anyu
Kedves Ailet!
Idősebb és tapasztaltabb igen,bölcsebb nem biztos.Én is átéltem évtizedes barátság megszakadását,és azt is,hogy hirtelen akadt valaki,aki mellém állt.Az egyik kedvenc sorozatomban mondja az egyik szereplő:"...a tapshoz is két kéz kell."Mennyire igaz!
Ha nincs másik kéz,amelyik megfogná a kinyújtott kezünket,hát másfelé kell kinyújtanunk,feladni semmiképp sem szabad!
Puszi,Anyu
Ez nagyon tetszett.... a tapshoz is két kéz kell... ezt megvettem, ha nem baj. :)
Köszi
Pusz:A
Válasz erre: Ailet
Kedves Anyu!
Ez nagyon tetszett.... a tapshoz is két kéz kell... ezt megvettem, ha nem baj. :)
Köszi
Pusz:A
Erről a barátságos cikkedről eszembe jutott, nekem mit jelentett egykor a barátság...
"Én elmondhatom, hogy szerencsés ember voltam, mert nekem fél életemen át kitartott az a barátság, melyre pontot az élete vége tett. Azóta sem találtam olyan embert, akihez bármikor fordulhatok, nem holnap, vagy egy hónap múlva, hanem azonnal, ha szükségem van rá.
Ő volt az, aki mindig, minden körülmények között vállalt engem, az új kapcsolatában is, soha nem tagadta meg a barátságunkat és a környezete tudomására sem mulasztotta el azt kinyilvánítani, hogy ez a barátság irányomban a szeretete egy fajta megnyilvánulása is. Segítette, egyengette az utam akkor is, amikor mással került kapcsolatba.
Ezért is van az, hogy másként értékelem én az igazi barátság fogalmát, soha nem felejtve el azt, amit ő tudott nyújtani akkor, amikor szükségem volt segítségre. A hozzám forduló embernek ezért tudok picivel többet adni magamból viszonzatlanul is akár.
De az is igaz, hogy nem minden ember képes csak adni."
Pussz,
Éva