Az "anyósom" egy Angyal.. (mondatos játék)

Köszönöm Ilikém!

Rád mindig számíthatok..., mert amit leírok azért teszem, hogy megosszam másokkal is... én tudom, minek annyit emlegetni, nem igaz? Meg aztán ilyen rövidke írásba mi is férhet bele? Az például, miért nevezem én nagyságának a volt anyósomat, mert szerette magát körülvenni mindig fiatalokkal... mindig volt nála valaki és magához tudta vonzani, édesgetni, szoktatni őket... A szomszéd kislányokat. Ebből volt is egyszer kalamajka, mert félreértelmeztem a szokásait... tudod, amit gondolt az a száján kijött..., de engem soha egy szóval se bántott meg... egyet kivéve. Néha a túlzásba vitt őszinteség a másikban nagy fájdalmat tud okozni... de ez egy másik történet lenne, jobb azt elfelejteni...

Puszi

Kedves Évi!

Jó volt olvasni a történeted, sajnos az élet ilyen, van, amiről lekésünk..Azt szokták mondani, az ember a barátait megválogathatja, de a rokonait nem. Ez nagyon igaz és az a legjobb, ha mindenkit elfogadunk olyannak, amilyen, ahogyan Te is tetted..Jó, ha arra is gondolunk, hogy egyszer bennünket is el kell fogadni valakinek..A leírtakból kitűnik, az anyósod szerethető ember volt, a családjának élt..

Puszi