Filléres emlékeim (3)
2014. április 10. - Látogatók száma: 67
Nagyon tetszik az a kegyetlen őszinteség, ahogy magadat és a történteket górcső alá veszed. Helyes iránynak tartom,mert csak mi magunk tudhatjuk mire van szükségünk és mivel még jó sok évet töltünk el a magunk társaságában, sanszons, hogy nem ússzuk meg az önismeretet. :)
Kedves Éva!
Nagyon tetszik az a kegyetlen őszinteség, ahogy magadat és a történteket górcső alá veszed. Helyes iránynak tartom,mert csak mi magunk tudhatjuk mire van szükségünk és mivel még jó sok évet töltünk el a magunk társaságában, sanszons, hogy nem ússzuk meg az önismeretet. :)
Most olvastam egy írásodat, ami azt erősíti meg bennem, hogy nem lehet az "árnyékunkat" kikerülni, úgy követ, mint aki hozzánk tartozik... Próbálnád csak kikerülni..., eltakarni a valóságot nem lehet, ő minden lépésedet kitartóan követi, amíg lehet... A részeddé vált, megszoktad... Emberek jöhetnek, mehetnek, de te mindig maradsz...
Hajrá egyedül!