Hogyan mondjam el neked...

Ezzel vigasztalom magamat én is. Hirtelen ment el és nem rót akkora terhet a családjára, mintha másként történt volna. Talán éppen ezért a fájdalom megsokszorozódik, a befejezetlen mondatok miatt... Elsősorban a családjának nagy veszteség ez most, mert talán ők is azt hitték, amit én, hogy erős, aki mindent kibír... Én is csak most olvastam utána a kockázatoknak, de miféle élet várhatott volna rá az ilyen életvitelhez szokott, többnyire egyedülálló emberre, ha túléli az infarktust? Akkor még, ha rossz is, talán ez a jobb. De hogy ő hogy döntött volna, az számunkra már örökre titok marad.

Sajnos nem mindenkihez volt ilyen kegyes az élet! Ez az év több szempontból is nagyon rosszul kezdődött többünknek. Ha így nézem, szerencse a szerencsétlenségben, hogy ő sem érez már semmit... Nekünk fáj, az ittmaradottaknak!

Sajnálatos de ez az élet. Nem tudhatjuk, mikor érünk utunk végére. Épp' ma olvastam a szívinfarktusról, az előjeleiről. Szerintem Etukának "szép" halála volt, mégha valami más jelzővel kellene is illetni, mert a halál az sehogyan sem szép.Egy utolsó percig aktív élet után hirtelen elmenni-erre gondoltam a "szép" jelzővel.Nem kiszolgáltatottan, tehetetlenül, nem emberhez méltóan...Én is így szeretnék távozni a földi létből...
Addig is, míg megtörténik, figyeljünk magunkra...