Emlékezetes torna óra
2018. január 18. - Látogatók száma: 44
Válasz erre: Anyu
Örülök hogy megosztottad velünk eme élményedet!Az én mumusom a magasugrás és a kötélmászás volt.Az én 150 egynehány centimmel elvárni hogy a kitűzött magasságot átugorjam igen merész feltételezés volt.Vittem én is a lecet de sokszor!Ám az elszántság megvolt bennem,tudtam,ha legalább megpróbálom már egyes nem lehet,így hát mindig nekifutottam és ugrottam.A legszörnyűbb a kötélmászás volt,mert ott is elvárta a tanerő hogy legalább próbáljam meg.Odáig ment hogy megfogtam a kötelet és kész.Ha az életem múlt volna rajta akkor sem tudtam volna semeddig sem felmászni.Számomra kínzás volt ez a javából.
Üdv.
Üdv.
Válasz erre: Virág
Kötélmászás... durva, vastag, szúrós. Annyi volt a mászás, amilyen magasra tudtam ugrani, aztán lógni rajta. És ez volt minden, ami tőlem telt. Jóindulatú kettes. :D