Háborgó lélek
2017. július 22. - Látogatók száma: 64
Válasz erre: zsoltne.eva
Nem baj anyu, mindkettőnknek megvan a béke szigete, ahol majd a lelkünk lecsendesül. Ott nem fog háborogni a lelkem, nem lesz rá idő. Csak már ott tartanánk?!
Puszi!
Puszi
Válasz erre: Anyu
Évám!
De jó lenne ha már nyár lenne és valahol a szabadban összeülhetnénk és jól kibeszélhetnénk a keserveinket(adott esetben a gyerekeinket)! :D Azt hiszem mindannyiunknak lenne mit mesélni.
Megértem milyen nehéz így összezárva,akarva,akaratlan.Fel a fejjel!
Puszi
Puszi!
Válasz erre: zsoltne.eva
A helyzet az, hogy én vagyok leginkább azon felháborodva, hogy kihangosítva beszél, bárkivel és közben jön, megy...
Kifejezetten kértem rá többször, ezt ne tegye, mert nekem ez nem kellemes..., annak sem, akivel éppen beszél...
Érti vagy sem, de ez már többször is előfordult. Tehát nem én akarom ezt így! Legtöbbször akkor szerzek erről tudomást, és a másik félről, akit hívott, amikor már benne van egy beszélgetés kellős közepébe... susmusra figyelek fel...
Amit egyebekben mondasz a gyerek szemszögéből (esetemben már egy felnőtt nő) - sajnos - tisztában vagyok vele, hogy számára még, ha rossz is, ez a jó...
Számomra viszont az lenne a jó, ha ebből kimaradhatnék. Túlnőtt ez már a "kötelességemen", azt hiszem..., de legalább lenne benne annyi önállóság, hogy ezt tőlem függetlenül bonyolítaná le... Képtelenség ennek a kivitelezése, de ez az igazság! Ördögi kör!
De jó lenne ha már nyár lenne és valahol a szabadban összeülhetnénk és jól kibeszélhetnénk a keserveinket(adott esetben a gyerekeinket)! :D Azt hiszem mindannyiunknak lenne mit mesélni.
Megértem milyen nehéz így összezárva,akarva,akaratlan.Fel a fejjel!
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
A helyzet az, hogy én vagyok leginkább azon felháborodva, hogy kihangosítva beszél, bárkivel és közben jön, megy...
Kifejezetten kértem rá többször, ezt ne tegye, mert nekem ez nem kellemes..., annak sem, akivel éppen beszél...
Érti vagy sem, de ez már többször is előfordult. Tehát nem én akarom ezt így! Legtöbbször akkor szerzek erről tudomást, és a másik félről, akit hívott, amikor már benne van egy beszélgetés kellős közepébe... susmusra figyelek fel...
Amit egyebekben mondasz a gyerek szemszögéből (esetemben már egy felnőtt nő) - sajnos - tisztában vagyok vele, hogy számára még, ha rossz is, ez a jó...
Számomra viszont az lenne a jó, ha ebből kimaradhatnék. Túlnőtt ez már a "kötelességemen", azt hiszem..., de legalább lenne benne annyi önállóság, hogy ezt tőlem függetlenül bonyolítaná le... Képtelenség ennek a kivitelezése, de ez az igazság! Ördögi kör!
Nagyon is megertelek (sokra mesz vele :) ) mert az ember elvarna annyit a csaladtagoktol, a felnott gyerekektol is egy ido utan, hogy tartsak tiszteletben a privat szferajat, es ne locsoljenek ra olyasmit, amire nem kivancsi. Szerintem nagyon varhatod mar a jo idot, hogy mehess vegre a kertedbe. :)
Válasz erre: Cathy
Kicsit agyaltam ezen, lehet kicsit tul is agyaltam, de nem lehet, hogy a csemeteknek is van egyfajta elvarasa arrol hogy milyen a szamara idealis apa (egyaltalan szulo)? Amig a gyermek ezt az idealist latja a szuloben, addig rajong erte. Es a gyermek ebbol a szempontbol olyan, mint a szerelmes ember, aki azt latja a szerelmeben, amit latni akar. Ezert nehezen ebred ra, hogy ez a pasi, vagyis ez az apa nem az az apa. Az is eleg teher lelkileg, amikor az ember rajon, hogy ez a pasi nem az, aki az almaimban szerepel, hat meg akkor, ha az ember az apjarol ismeri fel, hogy nem o az idealis. Inkabb fel sem ismeri. Nem egyszeru a gyermeknek sem.
Mindenesetre nem egy gral lovag a gyermeked apja, ahogy irod. Az nem segitene, ha nem kihangositva beszelne a lany az apjaval? El tudom kepzelni, hogy van kulonos oka, amiert nem, de talan a lanyodnak jol esne, ha ez egy privat szfera lenne szamara. Felteve, persze, ha ez lehet egyaltalan.
Kifejezetten kértem rá többször, ezt ne tegye, mert nekem ez nem kellemes..., annak sem, akivel éppen beszél...
Érti vagy sem, de ez már többször is előfordult. Tehát nem én akarom ezt így! Legtöbbször akkor szerzek erről tudomást, és a másik félről, akit hívott, amikor már benne van egy beszélgetés kellős közepébe... susmusra figyelek fel...
Amit egyebekben mondasz a gyerek szemszögéből (esetemben már egy felnőtt nő) - sajnos - tisztában vagyok vele, hogy számára még, ha rossz is, ez a jó...
Számomra viszont az lenne a jó, ha ebből kimaradhatnék. Túlnőtt ez már a "kötelességemen", azt hiszem..., de legalább lenne benne annyi önállóság, hogy ezt tőlem függetlenül bonyolítaná le... Képtelenség ennek a kivitelezése, de ez az igazság! Ördögi kör!
Válasz erre: zsoltne.eva
Köszönöm a lehetőséget, mert egy-egy ilyen mondattal, amit most tőled kaptam és már nem először, rövid időn belül segíteni tud, hiszen eredetileg is ez volt a fő célja.
Nem számít, ami volt elmúlt, be kell látnunk. Most ezt kell szeretni!
Igazad van sajnos, de mindaddig, amíg a lányom észre nem veszi, milyen beállítottságú ez az ember, résen kell lennem, mint a minap, nőnapon nem voltam elég figyelmes, nem tudtam megakadályozni, hogy ne hívja fel az apját, pont ezen a napon, mert ez még nálam számít... aki mégcsak nem is méltatta, ellenkezőleg...
Volt képe úgy válaszolni, majd, ha apák napján őt köszöntjük... Búcsúzóul "Sokan vagyunk a vonalban!" felkiáltással, miután észrevette a kihangosítást, ott matatok a háttérben, elköszönt a lánytól. Véletlenül se többes számot használt. Hát apa az ilyen?! :-(
Mindenesetre nem egy gral lovag a gyermeked apja, ahogy irod. Az nem segitene, ha nem kihangositva beszelne a lany az apjaval? El tudom kepzelni, hogy van kulonos oka, amiert nem, de talan a lanyodnak jol esne, ha ez egy privat szfera lenne szamara. Felteve, persze, ha ez lehet egyaltalan.
Válasz erre: Cathy
O, es en is tudok valaszolni! :) Igen, sajnos, te hiaba tudod, hogy milyen a gyermek apja, amig a gyermek erre nem jon ra magatol, addig, igen, bele lehet orulni. :(
Ertem en, hogy a kozossegi portalon is lehet beszelgetni, de nem igy, nem ennyire oszinten, meghitten. Orulok, hogy megmaradt ez a kiskapu. :)
Nem számít, ami volt elmúlt, be kell látnunk. Most ezt kell szeretni!
Igazad van sajnos, de mindaddig, amíg a lányom észre nem veszi, milyen beállítottságú ez az ember, résen kell lennem, mint a minap, nőnapon nem voltam elég figyelmes, nem tudtam megakadályozni, hogy ne hívja fel az apját, pont ezen a napon, mert ez még nálam számít... aki mégcsak nem is méltatta, ellenkezőleg...
Volt képe úgy válaszolni, majd, ha apák napján őt köszöntjük... Búcsúzóul "Sokan vagyunk a vonalban!" felkiáltással, miután észrevette a kihangosítást, ott matatok a háttérben, elköszönt a lánytól. Véletlenül se többes számot használt. Hát apa az ilyen?! :-(
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Cathy!
Csak kíváncsi voltam, lehet-e még egymáshoz szólni itt az írásomnál. Most is háborog a lelkem és nincs senki, akinek kiönthetném a szívem... mert ne hidd, hogy azóta, hogy találkozgatnak egymással, bármi is változott volna. Ellenkezőleg. Megnyílott egy felület, amin keresztül bánthat bennünket. Ennek szeretnék véget vetni, mégsem lehet, mert annyi gerinc sincs az apjában, hogy megmondja, csak véletlenül futottak össze, hogy a lány rá sem ismert, úgy megváltozott... Olyan kényszeredett ez az egész. A lányom mindig hívogatja, fordítva soha. Ebbe bele lehet őrülni!
Puszillak!
Ertem en, hogy a kozossegi portalon is lehet beszelgetni, de nem igy, nem ennyire oszinten, meghitten. Orulok, hogy megmaradt ez a kiskapu. :)
Válasz erre: Cathy
Evike!
Nagyon megertelek. Ismerem a helyzetet mindket oldalrol. Fel nem foghattam, mit erezhetett anyam, amikor felnottkent meglatogattam apamat, akire o rettenet haragudott. Most nagyszulokent ertem meg, mert vejem teljesen kivonta magat gyerekei nevelesebol, miutan szetvaltak utjaik a lanyommal. A talalkozok megbeszelesenek a celja is az, hogy beszologasson a lanynak, vegul aztan soha nem er ra a gyerekekre a megbeszelt idopontban, es sosincs eleg penze a gyerek tartasahoz valo hozzajarulasra. Lanyom nagyon haragszik, megis tudomasul kell vennie, hogy a gyerekeknek hianyzik az apjuk, hiaba csalodnak benne ok is rendszeresen.
Nem konnyu, tudom, de valahogy tul kell tennie magat az embernek ezeken a dolgokon.
Csak kíváncsi voltam, lehet-e még egymáshoz szólni itt az írásomnál. Most is háborog a lelkem és nincs senki, akinek kiönthetném a szívem... mert ne hidd, hogy azóta, hogy találkozgatnak egymással, bármi is változott volna. Ellenkezőleg. Megnyílott egy felület, amin keresztül bánthat bennünket. Ennek szeretnék véget vetni, mégsem lehet, mert annyi gerinc sincs az apjában, hogy megmondja, csak véletlenül futottak össze, hogy a lány rá sem ismert, úgy megváltozott... Olyan kényszeredett ez az egész. A lányom mindig hívogatja, fordítva soha. Ebbe bele lehet őrülni!
Puszillak!
Nagyon megertelek. Ismerem a helyzetet mindket oldalrol. Fel nem foghattam, mit erezhetett anyam, amikor felnottkent meglatogattam apamat, akire o rettenet haragudott. Most nagyszulokent ertem meg, mert vejem teljesen kivonta magat gyerekei nevelesebol, miutan szetvaltak utjaik a lanyommal. A talalkozok megbeszelesenek a celja is az, hogy beszologasson a lanynak, vegul aztan soha nem er ra a gyerekekre a megbeszelt idopontban, es sosincs eleg penze a gyerek tartasahoz valo hozzajarulasra. Lanyom nagyon haragszik, megis tudomasul kell vennie, hogy a gyerekeknek hianyzik az apjuk, hiaba csalodnak benne ok is rendszeresen.
Nem konnyu, tudom, de valahogy tul kell tennie magat az embernek ezeken a dolgokon.
Válasz erre: Anyu
Bizony én is alig várom már!
Puszi
Ma kint voltam a "béke szigetemen". Ne tudd meg, vagy inkább mégis, mert írtam egy naplóbejegyzést az ügyködéseimről, milyen csodálatos időt fogtam ki. Soha jobbkor, de elvégeztem a legszükségesebb munkákat... a többi már gyerekjáték! :-)
Puszi