valaki. Lassan
töltött egy italt,
a lavórba csöpögő,
bizony-ta-la-lan Idő,
asztalunkhoz ült.

Tudtuk, amit nem tudunk.
Kéz-kézben együtt,
ha magához int,
csak a sarokig megyünk.
Régi szokásunk szerint.
Még utoljára.

Írta: Juhász András Géza