A lélek lépcsője
2021. november 17.
Lelkemben mélyen elfojtott bánatom,
a testemben izzón maró fájdalom.
Mint egy megtaposott, árva falevél,
melyet felkap s elsodor a csipkeszél.
Erezetében sorsom színes léte,
elmémnek hangtalan sajgó beszéde.
Az ódon lépcsőn rőt avartakaró,
az élet elmúlása szívfacsaró.
Pillanatfoszlányok megmutatkoznak,
a létem érzelmei hullámoznak.
Alapjaiban kiutat keresve,
a borús égre fénylő reményt festve.
Erős hit nélkül elveszik a lélek,
ó, édes Istenem most téged kérlek!
Segíts minden rászoruló embernek,
hogy higgyen, jönnek még jó lélekpercek.
Melyekben a becsület rügyet fakaszt,
s előcsalja a csalafinta tavaszt.
Mélyből a felsőfok felé lépkedek,
hol hitem meglelve körbe nézhetek.
Életem látomása így felvillan,
és sorsom útján egy kapu megcsillan.
Valami vonz, hogy arra menjek tovább,
bár található ösvény idébb-odább.
Ám a mozaikemlék felém úszik,
de előre haladva szépen múlik.
Köszönet a bűbájos pillanatért,
az elkövetkező megannyi napért.
2021. 08. 05. Borgáta Fürdő
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Fotó: Heiter Rudolf
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.