A telefonhívás
2011. február 13.
Olyan délelőtt fél 11 lehetett, mikor megcsörrent a telefon.
A vonal túlsó végén a cég egy munkatársa jelentkezett. Először abban reménykedtem, hogy máris megvan a teszt eredménye, és azért hívott.
Naív voltam. Azért hívott, mert referenciát szeretett volna kérni előző főnökömtől, kérte, hogy adjam meg a számát. Mit tehettem volna, megadtam. Faggattam, hogy tud-e már valamit a tesztről, de azt felelte, hogy hétfő előtt sdemmiképp sem tud eredményt mondani.
Szép hétvége elé nézek.
A nap hátralévő idejében tettem a dolgom: bevásároltam, főztem, rendbe szedtem a lakást, mostam, vasaltam, csupa fincsi női tenni valók.
Aztán délután 4 felé újra csörgött a telefon.
A reggeli hölgy hívott, hogy megvan a teszt eredménye! Ilyenkor mindig tartanak egy kis hatásszünetet, hogy szegény pályázó hátha gutaütést kap közben. Ő is ezt tette. Nem lehett több 3 másodpercnél, mégis 10 percnek tünt. Azt mondta, hogy a tesztem kiválóan sikerült, és szeretnének egy állásinterjúra behívni, hétfőn fél 2-re, ahol két másik hölgy fog rám várni, ők előtt leszek megmérettetve. Újfent. Természetesen örültem a hírnek, de közben el is gondolkoztam, hogy mennyi tortúrán kell az embernek átmenni azért, hogy megszerezzen egy állást! Na és persze, még az sem biztos, hogy megkapom...
Ma Bálint nap van, párommal készülünk egy romantikus vacsorára.
Próbálok nem gondolni a hétfői megmérettetésre.
Holnap megírom milyen volt a vacsi, és ha lesz már eredmény, az állásinterjú részleteit is!
A bejegyzést írta: Heather Bay
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.