Advent első vasárnapja
2011. november 27.
Feltartóztathatatlanul közelgett a tél, majd hideg, süvítő szelekkel végérvényesen beköszöntött. A fák szemérmesen meztelenkednek a kertekben, csak az örökzöldek tudták megőrizni ragyogó köntösüket. A lombhullatók maradék levelei rég megadták magukat a szélnek, és csatlakoznak barnuló testvéreikhez az avarba. Ilyenkor legjobb a vidáman pattogó tűz mellett olvasni, vagy csak egyszerűen együtt lenni a családdal. Lassan közeledik a karácsony…
Nagymama kézen fogja nyolcéves leányunokáját, és együtt indulnak a dédihez. A mama szürke kabátjában óvatosan lépked a csúszós járdán, mellette a rózsaszín kabátos és sapkás kislány vidáman szökdécsel.
A dédimama fogatlan szája széles mosolyra húzódik, amint meglátja őket belépni az ajtón az alacsony mennyezetű konyhába.
- Hát megjöttetek? - kérdezi, és reszkető, ráncos kezével máris veszi elő a kredencből, a poharak mellé tett táblacsokit.
- Igen! - mosolyog a kislány, és kíváncsian nézi az asztal közepén, a hímzett abroszon a koszorút.
- Miért van négy gyertya? - kérdezi.
- Mert négy adventi vasárnap van karácsony előtt, és így várjuk a Jézus születését - válaszolja a nagymama.
- Mama, idén is elmegyünk majd éjféli misére karácsonykor? - kérdezi a kislány nagyra nyitott gesztenyebarna szemekkel.
- Igen, ha fenn bírsz maradni és anya elenged.
- Olyan szép volt a Jézuska a jászolban… emlékszik vissza az előző évi misére a kislány, és lehunyja egy pillanatra a szemét, miközben a csokoládé szétolvad a szájában.
- És mikor gyújtjuk meg a gyertyákat? - kérdezi élénken.
A dédi a kezébe adja a gyufásdobozt, és ő kivesz belőle egy szálat. Még a nyelve csücskét is kidugja az erős koncentrálásban, ahogy a gyufát végighúzza a dobozka oldalán. Az apró tűzláng fellobban, és a lányka meggyújtja az első gyertyát.
Advent első vasárnapja van.
- Donna Juanna -
Video: youtube.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tetszett az írásod! Jók a szárnyaid megy a rucidhoz ;D
Tyson
Puszik! :)
Nekem is tetszett... :-)
Pinokkió
Szép, megható írás!
Pussz,
Tündér
A cikk viszont valóban szívhez szóló!
Nagyon szép írás!