Álltam a buszon

2011. január 19.

Vissza a naplóhoz

Állatm a buszon.
Körülöttem vagy száz mosolytalan emberbábú. Nem mondanám, hogy kellemes társaság.
Álltam a buszon.
Kinn szakad az eső, itt benn nedves, savanyú kipárolgás. Rémület, rosszullét.
Álltam a buszon.
Kellemetlen szagok mindenütt. Te lány! Túl sok az a parfüm. Te fiú! Túl kevés a szappan!
Álltam a buszon.
Kapaszkodnék, de nincs miben, legfelljebb az esernyőm fogantyújába. Szédülök. Csak remélem, hogy megtartasz, szomszéd!
Álltam a buszon.
Csendet! Kavarog a gyomrom, a fejem szédül. És pont most szól vagy ezer telefon. Mentő szirénája, valami tuc-tuc zene.
Álltam a buszon.
Leszállnék. Inkább gyalog! Nincs jelzőgomb. Senki sem segít. Forog velem a világ!
Jól ülsz, fiú? Nézel kedvesen a fejem felett. Mi olyan érdekes? A sápadtságom?
Álltam a buszon.
Kanyar jön. Egy hátizsák fúródik az oldalamba. Könnyem potyog. Sikítanék. Bőrkabátos hátadra hajtanám a fejem. Szabad?
Álltam a buszon.
Segítség! Segítség!
Álltam a buszon.

A bejegyzést írta: Nurse

Hozzászólások

időrendi sorrend

Fiona

Hat éven át ingáztam a közeli nagyvárosba. Aki rendszeresen használ vagy használt tömegközlekedést, az pontosan "érzi" az írásod.

anubis

Épp ezért járok sokszor inkább gyalog. A kora reggeli, mosdatlan emberek szaga, kombinálva némi esővízzel....uff.

J.

Amarilla

Nagyon ismerős érzés. Már én is rosszul vagyok...
Szerencsére régen utaztam busszal. Még Budapesten éltem, nem egyszer le kellett szállnom. :-o

Szeretettel: Amarilla :)

Orsolya

Drága Nurse! Érdekes gondolatok, de az tuti ha Én - bár ritkán utazok buszon - olyat fogok ki ami tömve van! Szép napot kívánok neked Orsolya