újabb események régebbi események további események

Babérfa

2012. december 9.

Vissza a naplóhoz

A lányok a Ladon folyó partján játszottak. Pásztorokat, szatírokat és sziléneket, mindenkit elkergettek. Az öreg Ladon morgott, hogy lesz neki unokája? Nem lesz, mondták a lányok dacosan, legalább nem vesznek össze az örökségen. Az örökség egy darab folyómeder volt, csekély zsákmány sok száz reménybeli unokának. Ki fogok száradni, búslakodott Ladon, bár a fivéreim se csináltak karriert, Peneiosz például elmocsarasodott. Az a baj, hogy nincs elég helyünk, nem tudjuk kifutni magunkat.

Öreg folyóistenek sehová sem futnak. Ladon is már csak járókerettel jutott el a tengerig. Apollón éppen arra csatangolt, és kereste a bajt. Egyet, kettőt, tizenkettőt válogassak-e Ladon lányai közül?

Egyet se, mert éppen arra repült a másik aranyfürtű, a kölyök Erósz. Erósznak van egy rossz szokása, folyton az arany tegze, arany nyílvesszője körül babrál. Nem szégyelled magad? – kiáltott rá Apollón.

A gyerek gyorsan előhúzott egy nyílvesszőt. Nézd, milyen éles és hegyes! – Ne merj megmozdulni, kiáltott rá Apollón, de kirepült a nyíl, és Apollón halálosan szerelmes lett az egyik lányba. Melyik az? Balról a második, vállára omlik az aranyhaja, két szeme csillog. Aranycsengőként csilingelt Erósz kacagása: Eddig az istennőket szédítgetted, most meg beleszerettél egy közönséges kóristalányba! Nem szebb, nem tehetségesebb, mint a többi, te azonban elvesztetted a józan eszed. Mindig ez történik, amikor kilövöm a nyilaimat.

Apollón ott helyben el akarta csábítani a bal kettest.

Nem akarok semmi rosszat, kezdte az aranyfürtös isten, persze mindenki látta, hogy mit akar. Fúj, disznó, mondták a lányok, amikor észrevették az arany tegzéből kikandikáló arany nyílvesszőt – mert Apollón nemcsak a lantot veri, hanem lőni is szokott. Először is bemutatkozott: Zeusz fia vagyok! – Tudjuk, kiabáltak a lányok, ugyanolyan szélhámos vagy, mint az apád! – Nem igaz, védekezett Apollón, én sokkal erősebb vagyok. – És a nyilazási versenyt is te nyerted, gúnyolódtak a lányok, nagy nehezen belőtted a nyiladat a Heszperidák kertjébe, azt hitted, ez a világrekord, Zeusz meg egyetlen lépéssel ott termett, és széttörte az ócska nyiladat.

Ez a nyilazási verseny fájó pontja volt Apollónnak: szégyenletesen alulmaradt. Beszéljünk inkább arról, hogy mindenféle betegséget meg tudok gyógyítani, beforrasztom a sebeket, azok kivételével, amelyeket a szerelem ejtett – sőt inkább most is azon vagyok, hogy ejtsek egy sebet. Kicsit fáj csak, kicsit vérzik, utána annál nagyobb lesz az élvezet. – Itt olyan pillantást vetett a kiválasztott lányra, hogy az szegény csaknem a föld alá süllyedt szégyenében – és nem is csak nézett, de nyúlkált is – haját simogatta, nyakát tapogatta, arany kezekkel lejjebb is merészkedett. Ez tényleg megbuggyant, gondolta a lány, mit csináljak, fussak el?

Tartarosz százkarú szörnyeire! – neszelt föl Ladon, amikor észrevette, hogy mi készül. Ez a mocskos kis olümposzi, aki sértegetni merészelt engem? Megbánod még ezerszer, hogy szemet vetettél a lányomra! Majd meglátjuk, az én varázserőm ellen milyen orvosságaid vannak. – És a varázserő máris hatni kezdett. Apollón izmai és inai megkeményedtek, kiszáradtak, olyanok lettek, mint a fakéreg. Előbb az ujjai hegyén, aztán a hajában is megjelentek a zöld levelek, karjai ágakká, lábai gyökerekké lettek, már csak egy egészen kevés olümposzi fény lengett körülötte.

A lány elnevette magát: akármi legyek, ha ez nem egy babérfa! És milyen jól mutat ezen a kis dombon, a papa partján. Szedek is egy koszorúra valót a leveléből.

Apollónnak rendkívül fájt, amikor leszaggatták a leveleit, de nem tehetett semmit, mert a babér nem jajgat.

Erósz kimondta a varázsszót: Jestem zachwycony Polska – mire a babérfa visszaváltozott Apollónná.

Csak két percre mentem el, és te máris micsoda grimbuszba keveredtél, mondta rosszallóan Erósz, miközben kihúzta Apollón lábai közül a bajkeverő nyilat. Ettől rögtön észhez tért az isten. Ezt a lányt akartam én megdönteni? Különbet találok Athén utcáin. – Nana, szólt rá a lány, tartsd meg magadnak a véleményed. Mi vidéki lányok vagyunk, nem járunk plasztikai sebészhez, mint az athéni hetérák. – Bánom is én, hova jártok, mondta Apollón, azért szeretném, ha megmondanád a neved. Tudod, még most frissiben szeretném lediktálni a mítoszunkat.

Nincs nekem nevem, felelte a lány. Apámnak annyi gyereke van, hogy nem tudott ennyi nevet kitalálni.

Értem, bólintott Apollón, akkor ezentúl Babérfa lesz a neved.

Kösz szépen, mosolygott Daphne, és elmerült az apja hullámaiban.

- Müszélia -






Video: youtube.com

Kép: net

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. december 11. 17:09
Kedves Müszélia!

Köszönjük szépen a színes cikkedet! Nagyon tetszett!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: