Black Ice: Térdepelve
2018. szeptember 30.
Elmúlt áldott perc, szántja a homlokom,
némán mosoly, elkapom ma, holnapom.
Gondolat rohan, emlékek labirintusában,
látója, hatalmában integet, felém bátran.
Kezem várj még, emlék, megemlékezem,
összekulcsolt múlt, csokrát dobja nekem.
Ragyogva ugrok el, fújva a gyertyát vakon,
kikívántam beteljesült, űrködben hagyom.
Szeretet csepereg el, a lélek hő udvarában,
szempár, időkép pára ma, hullócsillagában.
Lebegtető szárnyaim, messze felengedem,
sárkány berepül, előjött, a drága meztelen.
Igazság szerelem igája, rózsaszín nyomon,
fényes a kép, ekképpen papíron csókolom.
Lapozzak magamban, szívem telefirkáltan,
művész, a mű lett a vész, belsős csodában.
Szeretlek örökké, de nem elmúlt az Isten,
menny áldását adja itt, mindörökké hitben.
- Black Ice -
Video: youtube.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.