Csalóka idő...
2018. április 6.
Lassan vonulnak a felhők, viszi a szél kelet felé. Nézem az eget, és arra várok kitisztuljon, kedvet adjon, hogy elinduljak végre a telek felé. Hosszú az út arra felé! Ha csak egy karnyújtásnyira lenne, nem szólnék egy szót se, de hideg szél fúj, visszatartó, nekem ez már vacogtató.
Addig itthon téblábolok, korán kelő vagyok, nem kenyerem tétlenül nézni sem a napot, így hát mosogatok, ráérősen vásárolni indulok. Nézem az eget, nyoma sincs már a sötét felhőknek, a levegőbe kóstolok, indulnék, meg nem is, viharos szél visszatartott.
Társ nélkül mit ér az élet? De mit is beszélek, hiszen régóta egyedül élek, egykor volt társaim már nem nézegethetik a kék eget...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.