Csilingelő zúzmarák
2021. január 4.
/ Akrosztichon/
Csend honol most a tájon, lidérc oson a lápon.
Sóhajom nem csak álom, hisz ott csücsül az ágon.
Integetve szertefoszlik, s darabokra omlik.
Létem élt, mint komornyik, tartott eddig a pontig.
Illanó évek teltek, s lehullottak a terhek.
Nesztelen fájó sebek, megkarcolták a testet.
Gejzírként feltört fények, valami újat kérnek.
Elringatják a létem, hisz most új útra léptem.
Lágyan csilingelő zúzmarák édes dala száll.
Őrangyalom támogató mosolya rám talál.
2021. 01. 01.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.