Délidőben
2019. április 25.
A nyugalom édesdeden pihen e tájon,
megfáradt lélek halk lépése mohaágyon.
A Nap, adományával teríti a partot,
fénylő sugarai simogatják az arcot.
A kergetőző gondolatok kalandoznak,
amott a távolban épp delet harangoznak.
Mint egy hatalmas tükör, pillant a tó vize,
ekkor hirtelen kitágul a hölgy írisze.
Nesztelen léptek haladnak a csónak felé,
a szív ütemesen érzékel, mint a relé.
Fák levelei ismerős dallamot hoznak,
a nő testén lágyan bársonyleplet alkotnak.
Rakoncátlan felhő az idillt megzavarja,
a napot apró pillanatra eltakarja.
Tán délibáb volt, amit tekintete látott?
A nyári kánikulában hirtelen fázott.
Eközben a nyakszirtjén egy édes csók landolt,
férfi szemgolyója nő alakján barangolt.
Gitár húrján a csend és nyugalom himnusza,
a szerelem szenvedélyének géniusza.
2019. 04. 24.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Iren Kecso : Délidőben című csodálatos festménye.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.