Egyszeri történet..
2011. január 9.
Odakönyökölt a képzeletbeli sakktábla elé, és kezdte a helyükre tenni a bábukat.Új parti indul,könnyed mozdulattal lenyomta a sakktáblával egybe kombinált óra indító gombját....
A Duna felől kellemes szellő fújdogált és itt a negyedik emeleti, lépésnyi erkélyről. jól kivehető volt a Batthyányi tér nyüzsgése.Ez a tavasz is jól indít, állapította meg magában ,szinte átmenet nélkül már egy korai nyári kánikulában izzadunk.
Visszalépett a hűs hálóba és megküzdött a rolettával ami nem tudott ellenállni csigáival a múló időnek és csikorogva engelmeskedett faléceivel a parancsnak és mint a félig hunyt szem takarta be az erkély bejáratát.A Margit szigetről szökött szellő még egy utolsót lebbentett a fehér tüll függönyön s még utolérte az asszonyt a nappalinál,felborzolva a nyakszirtjénél a hajtincseit.
Utolsó gyors ellenőrző pillantások, minden a helyén! Idegenül érezte magát ebben a XX.század fordulóján épült vastagfalú hatalmas belső tereket adó lakásban.Évtizedek óta panel lakásban él, nem csoda ha a mennyezet oly magasnak tűnik.
Rábízták ezt a lakást és Ő eleget is tesz a kérésnek, korlátlan használattal hatalmazták fel a tulajdonos aki történetesen az unokatestvére a messzi Sidneyből.Talán augusztusban várhatja látogatóba Őket! Felvette a könyvet a világosra pácolt fenyőfa asztalról és a lábait maga alá húzva elhelyezkedett a kék-türkiz-napsárga shottis kockás kanapé sarkába.Kedvelte ezt a vidám fiatalos svéd designt,jó kedvre hangolta.Belelapozott a kötetbe, de a gondolatai másutt kószáltak.A márciusi végi fiaskó...az ismeretlen nőtől érkező email..A döbbenet ami a fejebúbjától a sarkáig cikázott át rajta.Persze tudta,hogy a férfi családos, és mégis felmentette magát, a harmadikat. Micsoda gyűlölet sugárzott abból mailból, és milyen szánalmasan dadogott a Kedves a telefonban..-Kérlek segíts!
Segített.. mindent magára vállalt! Vállalta,hogy az üzenetek amit a feleség olvasott azok fikciók... az Ő agyament képzelgései egy"elérhetetlen " fickóhoz akit üldözőbe vett, zaklatott.Eszméletlenül suta védekezés, de a másik asszony is alapot keresett a"megbocsájtáshoz" hát szőnyeg alá rugdosta a házastársa vétkét, talán nem először és talán nem is utoljára.
A kaputelefon berregése élesen hasított bele az álmos csendbe, s Ő sietősen markolta fel az ebédlőasztalon heverő kulcscsomót.A politúros faburkolatú tükrös lift komotósan ereszkedett le egymásután maga mögött hagyva az épület szintjeit míg zökkenve megállt a földszinten.A nő maga elé idézte a férfi képét , a fotót amit ismert.Óvatosan nyitotta a két szárnyú belső üveges ajtót és a tömör külsőt .Nem volt ott senki.Fejét kidugva próbált körbepillantani amikor egy szegfű csokor termett az orra elé és mögötte a mosolygó férfi arc.Nagyfejű rózsaszín hollandi szegfűk az apró fátyolkákkal körül ölelve,magában már azt is megbocsátotta, hogy nős és hogy öt évvel fiatalabb,mint Ő.
-Mennem kell Kincsem!-mondta gyengéden a férfi, és gondoskodó mozdulattal húzta a takarót a nő borzongó vállaira.
A fürdőszobából felöltözve került elő,üdén kisimult arccal.A franciaágy melletti szekrénykéről jól beidegzett mozdulattal emelte fel az ékszereit és csatolta a csuklójára az óráját.
-Ne fáradj Drágám-állította meg a nő mozdulatát, mikor az a köntöse felé nyúlt-majd kitalálok...
Hallotta a távoli kattanást amivel a zár reagált a csukódásra!
Igaza volt a Dédinek,gondolta fél álomban,kutya harapást szőrével...
Időt kérek... sáncolni kellene...vagy függő játszma..
A bejegyzést írta: Etus99
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.