Éjféli ihlet
2012. február 21.
Éjjel 11 körül döntöttem úgy tegnap, hogy megpróbálok aludni, legrosszabb esetben keresek valamit a tévében. Így is történt. Néztem ezt, néztem azt, és éjfél körül kikapcsoltam. Alig helyezkedtem el a takaróm alatt, eszembe jutott egy kép. Ebből szavak lettek, egy-egy mondat, végül most az előbb összetettem ezeket a mondatokat. Vers született belőle, bár egy igen szabad fajta. A tavaszi időjárás örömére meg is osztom Veletek, Önökkel:
Lehunyt szemmel heverek a tavasz friss, zöld mezején.
Hallgatom, ahogy suttogva csordogál mellettem a folyó,
miközben langyos szélkezével gyengéden simogat a Nap,
és boldog illatukkal átölelnek az ifjú s vad virágok.
Lustán heverek a puha smaragd fűben egy fa árnyékában.
Hosszú, barna ágain apró bimbók pattannak szét lassan,
megtörve a bárányfelhők lomhán vidám némaságát,
és a kék égre felreppennek a riadt, ám büszke szárnyasok.
Kinyitom a szemem, s a zöld mező már nincs sehol.
A folyó tajtékzik és menekülve fut előre a kis halakkal,
akik eddig játékosan úszkáltak a Napnak langy fényében,
s most fejüket vesztve száguldoznak rémült szemeikkel.
Zaklatottan, veszekedve kergetik egymást az egykori szellők.
A virágok jajgatnak, sóhajtoznak, sírnak és megfeszülnek,
míg a bárányfelhők szürke fátyolától már nem látszik a Nap,
és a fa bimbói inkább összegömbölyödnének megint.
Beleszagolok a rettegett külvilágba és lehunyom a szemem.
A folyó elcsendesedik, már nem sikít, csak suttog megint,
az égen úszó felhők felszakadoznak, a Nap is felragyog,
a tomboló vihartól megfáradtan, sóhajtva dől mellém a szél.
A virágok ájuldozva pihennek meg a fűben a vad keringő után.
Illatukkal szép délutánt kívánnak a visszatérő madaraknak,
akik a nyugodt fa frissen bimbós ágain ücsörögnek megint,
s a bőrömön újra érzem a mosolygós fény meleg érintését.
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon köszönjük!
Pussz, Tündér