Erdei fényjáték
2019. május 26.
Kelő nap csókja köszönti a tájat,
az emberben felébreszti a vágyat.
Ott, hol a nyugalom leple szétterül,
legbelül a lélek csendben felderül.
Fárasztó, s nyomasztó érzés elillan,
nap sugara levelek közt felvillan.
Egy csalafinta szellő játszadozik,
árny, s fény előadása váltakozik.
A légtér apró részecskéje sem rest,
erdei ösvényre motívumot fest.
Így a nesztelenségben vígan táncol,
az idill szelíden magához láncol.
A környéket pókhálóként öleli,
a növényzetet díszbe öltözteti.
Az áttetszőn sejtelmes csipkeruha,
érzéki érintése pihe-puha.
Festő lelkének színes palettája,
ecset vonásából lesz legendája.
A pillantás rabja lesz e pillanat,
és gondolatban pille könnyű zamat.
2019. 05. 22.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Simon Zoltán gyönyörű festményére írt gondolataim.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.