Gyertya
2011. március 6.
Ma valaki azt mondta, hogy "azt szeretem benned, hogy rád mindig lehet számítani". Jó dolog ilyet hallani, még akkor is, ha tudom, hogy bizony ez a segítés dolog néha mennyire nehezemre esik. Egyszerűen csak ritkán tudok nemet mondani, ezért van aztán az, hogy a saját dolgaim háttérbe szorulnak. Nem tudom, Isten miért alkotott ilyennek, mi célja volt azzal, hogy ekkora szívet tett belém, de attól félek, hogy az elszámolásnál erről a sokról kell majd számot adnom. Folyton azon gondolkozom, hogy jól gazdálkodom-e, ha igen, nem égek-e el, mint egy szál gyertya? Olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt. A legjobban mégis az bánt, hogy vadidegen emberek apró-cseprő gondját megoldom egy szó nélkül, azét, aki pedig megérdemelné, képtelen vagyok a nagy távolság miatt. Szeretnék ott lenni Veled Anyu, szeretném levenni a terhet a válladról, szeretném elmondani, hogy szeretlek, még amíg el tudom mondani. Aztán, amikor ott vagyok Veled, mégsem jönnek a szavak. Miért? Mi ez az árok kettőnk között? Miért olyan nehéz Neked elmondani azt, amit másnak olyan egyszerű? Sohasem fogom megérteni
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi,
Éva