Hádész és a hatalom

2017. július 31.

Vissza a naplóhoz

Igen, talán igen, és Igen!
Emlékeim közt él, s benne virít az egész kikelet, de íme sötét hajam őszbe vegyül már, a tél dere már megüté fejemet.
Ameddig ifjú voltam, addig nem volt lelki zsarnokság, csak a szeszély, és veszély.
Körülöttem, sok álszent és képmutató létezett, én sokkal tartozom Te neked!
Ha az nem lehetek, aki voltam, maradok egy ideig pásztor óra...
Tettem a dolgomat, amit meg kellett hogy írja, senki bábja nem voltam, nem maradt üres óra.
Minden húron pendültem, s volt bennem egy vonó, a halál markában, a párom alakjában, a kötéllel a nyakamon...Hádész és a Hatalom

A bejegyzést írta: Zsüsztin