Illanó léted
2018. június 29.
Már nem kergetek álom felhőket,
a hideg szél elterelte őket.
Hófehér lepel hullott a fákra,
most nem repül kismadár az ágra.
Apró kavics csobban tó vízében,
emléked szívembe rejtem mélyen.
Ajkamon bánat keserű íze,
így lett relikvia csókod dísze.
Karod védelme elvész a télben,
annak is a legsötétebbjében.
Mint tátongó lyuk ruha anyagán,
ki enyhítene lelkem panaszán?
Alakod szertefoszlik az éjben,
lényed lassan elillan a térben.
Fájdalmasan rossz álom kacaján,
zörej magány jéghideg ajtaján.
2018. 02. 22.
Ilpaki
https://www.poet.hu/vers/232308
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.