Írisztündér
2019. február 23.
Ezeregy kimondatlan kóborló szó,
sóvárgó víziókról áradozó,
éjt, s nappalt selyemszállal összefonta,
szív rejtekébe mágnesként vonzotta.
Szurdok mélyén ébredező napsugár,
szárnyaló lélekből lett reményfutár.
Fellegek bodra halványul ég tükrén,
hol pillák közt tündököl írisztündér.
Immár sós gyöngyöcskéi elapadtak,
pici homokszemekké alakultak,
felkapja és elringatja a szellő,
talán a pirkadat varázsa eljő.
Újra élnek az el nem hangzott szavak:
szivárványszínben repdeső pillanat.
Festői alkotásba rejtett levél,
mely a lélekről sok léleknek mesél.
2019. 02. 22.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép címe:
Újjászületésem Emlékére
(Olaj, vászon 50x50)
Alkotó: Éva Kovács
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.