újabb események régebbi események további események
11:08
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Írói kávéház

2012. január 9.

Vissza a naplóhoz

Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.

Ma este Sonkoly Éva egy versét olvasgatnám Önökkel... A Végtelen idő című vers, nagyon érdekes volt számomra. Ki milyen stiláris réteget, másodlagos mondanivalót fedez fel a vers olvasásakor? Amennyiben lehet, soronként vagy pár sort egybefogva elemezzék!

Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!

* A vers:
"Végtelen idő

- emlékeddel...

Nézem a kezed,
ujjbegyed simította vállam,
szemed lábujjamig betakart.
Tarkómra lehelt sóhajod
bársony-meleg emléke
léptem haza kísérte.
Azóta emlékeddel járok,
hiszem visszatalálok..."

A bejegyzést írta: bokorur

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. január 11. 16:27
Én egy régi szerelem emlékét vélem felfedezni, de ha másodlagos jelentést keresek, akkor akár az anya simogatása is lehet, de az anya már nincs köztünk. Egy lélekbeli találkozást érzek.
 
2012. január 9. 22:59
Kedves Bokor Úr!

Akárhonnan nézem, nekem mindenképp egy szerelmi szál elevenedik meg a képzeletemben, amikor olvasom. Egy elválás utáni emlékezés, ami csak gondolatban játszódik le most. Egy-egy kiragadott pillanat az utolsó együttlétből. "Nézem a kezed, ujjbegyed simította vállam," egy gyengéd érintés, "szemed lábujjamig betakart" még egy mohó pillantás, "Tarkómra lehelt sóhajod" az elfogadás, hogy vége, " sóhajod bársony-meleg emléke léptem haza kísérte." ez pedig a valódi elválás. "Azóta emlékeddel járok, hiszem visszatalálok..." Ez a mondat pedig a vágy, hogy ahonnan esetleg önszántából jött el, oda hosszú évek múltán visszatér. Így kereteződik be, - hogy ilyen csúnyán fogalmazzak- a vers számomra: A cím, mint "végtelen idő" a keret eleje. Az érzés, hogy "azóta emlékeddel..." ami számomra nagyobb intervallumot jelent, a keret vége.
Nekem erről szólt a vers.

Köszönöm
Xaide
2012. január 9. 21:07
Tisztelt Bokor Úr!

Én is szeretnék próbálkozni, bár verset elemezni nem tudok, sajnos.
Számomra ez egy szerelmi vallomás. Egy visszaemlékezés arra ami jó volt és elmúlt, de mégis keresi, mégis vágyódik utána. Esetleg a halál választotta el egymástól a két szerelmest.
" Nézem a kezed,
ujjbegyed simította vállam, "
Ez szerintem a múlt, amire visszagondol, ami számára szép emlék, egy ember, aki a társa volt a mindennapokban.
"szemed lábujjamig betakart." Ő volt számára az, aki egész lényét szerette.
"tarkómra lehelt sóhajod
bársony-meleg emléke" Itt visszaemlékszik, az utolsó beszélgetésükre, az utolsó közös emlékre és ez mindig haza kíséri. Ez a jelen. Számomra a "haza kísérte" azt jelenti, hogy az új életébe, ami talán egy új családot, új társat jelent.
"Azóta emlékeddel járok,
hiszem visszatalálok..." Ez szerintem a jövő, reménykedik, hogy még találkozni fognak. Ha nem is ezen a világon, de hiszi, hogy egymásra találnak még.
Számomra a múltat, a jelent és a jövőt jeleníti meg ebben a pár sorban. Az elmúlást a szép emlékekkel, a jelent ennek a felidézésével, és a jövőt a reményekkel, és persze, hogy ez mindig körforgásban van, a jelen lesz a múlt, és a jövő a jelen.
Valójában biztos nem ez a mondanivalója, de én így látom magam előtt.
Üdvözlettel : Dana
2012. január 9. 20:47
Köszönöm Mindenkinek megtisztelő figyelmét!
Meghatódtam amikor elolvastam az elemzéseket.
Mennyi mindent "mondunk" pár sorral másoknak?
Érdekes minden mögötte látott, érzett gondolat. Lehet, hogy ezek igazak is.
Régen elvesztettem a szüleimet, máshol élek, nem itt születtem, az a vidék örömre visszahív.
Elképzelhető, hogy ilyen érzéseket vált ki másokból egy olyan Valakivel való első találkozás formába öntése - amit én itt elkövettem -?
Azt hiszem igaz lehet, ha valaki nagyon egyedül van, s úgy érzi "talán" fontos volt egy pillanat abba belesűríti tudat alatt élete minden vágyát? A múltat, abba a pillanatba amiről azt gondolta talán valami szépnek a kezdete...
Köszönöm!
2012. január 9. 20:06
Szerintem is a szülő és közte lévő kapcsolatra emlékezik vissza. Mégpedig az anyára, aki kezének lehet csak olyan finoman simogató az érintése,...
így csak egy anya tud nézni a gyermekére, hogy a szeme a lábujjáig betakarja... "Tarkómra lehelt sóhajod"? - lehet egy utolsó búcsú csók, ami már csak emlék...
de amit soha nem felejt el. Ezt jelenti az utolsó előtti sor,... de a végét azt nem értem, azt csak ő tudhatja. Az is lehet, hogy a "hiszem visszatalálok" az otthont vagy a (hazát) jelenti.
2012. január 9. 19:34
Tisztelt Tanár úr!
A szerelmi szál és a szülői szál között őrlődök én is.
A "Végtelen idő", valaminek az örök elvesztését jelentheti.
"Nézem a kezed, ujjbegyed simította vállam, szemed lábujjamig betakart.", ez a féltés versbe írása.
"Tarkómra lehelt sóhajod bársony-meleg emléke léptem haza kísérte.", ez lehet egy visszaemlékező séta, míg hazaértem, "rá" gondoltam, de ez lehet egy allegorikus jelentésű is, másodlagos tartalommal: a szülői szeretet, ami "haza", vagyis a nagybetűs életbe vezet.
"Azóta emlékeddel járok, hiszem visszatalálok...", sorok jelenthetik azt a vágyat, ami a szerelmes iránt újra és újra feltör, de a szülői gyökereket is jelentheti, az ahhoz való visszatalálást.
Nekem most ennyi jutott eszembe:-) Remélem nem mondtam nagy hülyeségeket!
Üdvözlettel,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: