Jeles napok
2020. július 13.
Az előre eltervezett dolgok nem mindig úgy sikerülnek, ahogyan az ember számít rá. Sokszor jobb nem gondolni arra, hogy mi lenne ha... Hagyni kell az eseményeket maguktól megtörténni. A be nem következésen pedig olyan hamar túllépni, ahogyan a körülmények engedik.
Áprilisban a közös barátunknál találkoztunk. Tudtam, hogy ott leszel. Elsőként érkeztél. Láthatóan kényelmetlenül érezted magad az ismerősök között. Mintha attól félnél, mikor szúrják ki, hogy az utóbbi hetekben minden másnap a vendéged és a szeretőd voltam. Alibi gyanánt hoztál egy barátnőt, aki nem győzött magyarázattal szolgálni, hogy a barátságon kívül nincs semmi közöttetek. Én tudtam, hiszen sokat meséltél róla. Mégis furcsa érzésem támadt, akárhányszor bejelentetted, hogy megint nálad töltötte az estét.
- Nincs közöttünk semmi. Pedig többször felajánlottam neki, hogy aludjon velem. De ő nem olyan lány. Azt mondta, ő nem tud lefeküdni senkivel, ha nincs mögötte érzelem.
Magyaráztad, és közben elképzeltem, hogy fekszik lazán az ágyadon.
- Azt sem szoktam tudni, mikor megy haza éjjel, addigra már rég alszok.
Próbáltad semleges hangszínnel elkenni a dolgot. Én mégsem tudtam elképzelni a szituációt.
Leültem melléd a pad szélére. Az asztal alatt támasztottam a kezem a te kezed mellett, hogy senki ne vegye észre a közelséget. Zavarban voltál. Kihasználtam, hogy végre van időnk és tudnánk beszélgetni. De felálltál, otthagytál. És eltűntél, mint olyan sokszor az életemből.
A furcsán kellemetlen gondolatokat gyorsan száműztem az alig egy hetes húsvét hétfői emlékünkkel. Kora reggel útnak indultam a pékségbe, azután hozzád. Érdekes és izgalmas volt látni, ahogy ébredezel és megörülsz nekem.
- Gyere fel az emeletre, majd utána reggelizünk!
Hangzott a szokásos egyértelmű utasításod. Szót fogadtam. Mentem.
Végre volt időnk. Mindenre.
(Kép: www.semrush.com)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.