Jósmeséim
2011. május 30.
Egyszer írtam... mit írtam? Firkáltam egy mesét közvetlen skype ablakba.
Utána a címzett mondta, hogy köszöni és érti a mesét.
Hát, ha te érted az jó, én ugyanis nem, de az meg nem gond.
Néha csak úgy ki kell jönniük a szavaknak, még én sem értem. Na, persze amúgy is nehéz magamban tartani azt, amit gondolok. Amit meg nem mondok ki, az meg úgyis látszik, úgyhogy nekem lőttek, ha vallatóra akarnának fogni úgy istenigazából.
Elkanyarodtam a lényegtől, kicsit túl vagyok pörögve...
Szóval jósmesék.
Az első íme valóra vált. De nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem olyan elsöprő erővel, amilyet még csak egyszer láttam életemben. Bár, ha jól belegondolok talán háromszor is, de egyik sem volt ennyire intenzív.
Azt hiszem, hogy mesélnem kéne. De azért jó lesz vigyázni, mert mi lesz akkor, ha minden betű valósággá válik, amit leírok?
Az én mesém már meg van írva...
Dongó - Pillangó mese
2011. MÁRCIUS 21.
A dongó csak lebegett a lágy tavaszi szellőben, és virágról-virágra szállt, keresve a számára legmegfelelőbbet. Komótosan válogatott a teltek és a még teltebbek között, míg a szeme meg nem akadt egy vadvirágon, amelyik szemlátomást kilógott a sorból.
Megkóstolta, de túl egyszerűnek találta a kerti rokonai felfokozott színeihez és illataihoz képest. Nem értette, miért nem vet be mindent, hogy magához vonzza a rovarokat. Hamar tovább is állt, és éhségét a színpompás példányokkal próbálta csillapítani. Ám minél szebbnek és zamatosabbnak is tűnt külsőleg egy-egy dália és gerbera, annál üresebbnek és csalódottabbnak érezte magát, miután tovaszállt róluk. Megpihent egy fűszálon, és ekkor szeme újra és újra visszatért a vadvirághoz. Visszagondolt annak finom, egyszerű szirmaira és lágy bibéjére. Észre sem vette, ahogy szárnyai önálló életre kelve a kis virág felé vitték...
- A nagy csodálók vonzzák az "embert" és én vagyok a legnagyobb csodálód... - suttogta vadvirág sejtelmesen, mintha egy varázslatos titok tudója lenne
http://www.youtube.com/watch?v=q7TxnDKIzNA
A pillangó sok apró virág közül megtalálta azt, amelyik a legjobban vonzotta. Káprázatos volt, és úgy tűnt neki, hogy ha a szirmaira száll, még a saját szárnyai is sokkal színpompásabbakká válnak tőle. Soha nem érezte még ilyen szépnek magát egyetlen egy hatására sem. Rajongása és feltétel nélküli odaadása határtalan volt.
Ám ez a növény csak a hónapnak egy bizonyos szakaszában virágzott, és a kis pillangó ezért más virágokat is megkóstolt, hogy szomját csillapítsa.
Csakhogy a többi nem adta meg számára a különlegesség érzetét, így nem is ejtették rabul a lelkét. Nem érhettek fel a másikhoz, és így hamar rájuk is unt. Elkalandozott köztük, időnként meg- megpihenve némelyiknél, de a figyelme újra és újra a számára legszebb virág felé fordult, vajon mikor bontja ki újra szirmait...
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/dongo-pillango-mese_1647
És boldogan éltek, míg világ a világ...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én már csak tudom:)))!
Puszi!
Puszi!