Kalózhajó
2019. október 18.
Pillantás elvész a távoli messzeségben,
amint a jó képzelet repít a festményen.
Feltárul egy pillanat apró töredéke,
réges-régi korszak kalandos köteléke.
Az aranylóan szikrázó csendes tengerpart,
ahol egy fregatt okozott némi perpatvart.
Hatalmas vitorlái nyugodtan pihentek,
az egyik szárfán egy fekete zászló lengett.
Tengeri haramiák híres lobogója,
jelzi, ki a kalózhajó uralkodója.
Hogy milyen felségvizekre is visz az útja,
útjába kerülteket kirablással sújtja.
A kapitány távcsővel a vizet kémleli,
elméje, következő alkalmat érleli.
Közelgő fellegek jelzik az időjárást,
a látvány okozhat neki némi fejfájást.
A fapallós dokkon még ládák várakoznak,
míg a legénység nők s rum után vágyakoznak.
Kiadós portyájuk után nagy jutalom jár,
hisz nem tartozhat közéjük az, aki kontár.
2019. 10. 17.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Éva Horváth Kalózhajó című csodás festménye ihlette versemet.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.