Karácsonyi cinege
2021. december 26.
Cinege szállt a kerti bokorra...
Hatalmas hómező közepén, a dombtető legmagasabb pontján állt egy házikó, az erdész háza. Félig betemetett embertalpnyomok vezették oda a lentről jövő látogatót. Az erdész maga is mindennap felfrissítette az utat a faluig, letaposta a frissen lehullott hótakarót, lement bevásárolni a falu kisboltjába.
Halotti csendbe aludt minden. Még a máskor egymás közt susmorgó fenyők is összeszorított tűlevelekkel várták a nap első sugarait. A hó is csak csendben mert szállingózni. Szombat reggel volt, a karácsony szombat reggele.
Az erdész meleg ruhát és egy nagy hótaposó csizmát vett fel. Vállára egy tarisznyát és egy kötelet vetett.
-Gyerünk -mondta magának, és hatalmas léptekkel neki is indult.
A többes szám nem volt épp indokolt, mert a kutya is aludt még, és egyébként is, esze ágában sem lett volna gazdájával kimenni a farkasordító hidegbe. De az erdész szerette volna időben letudni az aznapi feladatát.
Ahogy kilépett a házból, egyből a ház mögötti sufnihoz sietett. Belépett, majd a falról leemelt egy szekercét.
-Na ez megteszi -mondta, és a szekerce nyelét becsúsztatta a kabátöve alá.
A felkelőben lévő nap már egy ideje fényességet varázsolt a korán kelőknek. Ugyan még csak a horizont alatt törölgette szemeiből a csipákat, de a táj fehér paplana a felhőkről visszaverődő fénytől nappali világosságba borította a tájat.
Az erdész mielőtt erdőkerülő útjára indult volna, előbb odalépett a ház mögötti fán lógó madáretetőhöz, és egy maroknyi eleséget tett a téli szárnyas látogatóiknak.
Tudta merre kell mennie, hisz nap mint nap járta a környéket. Övé volt az erdő, így tudta, ismerte, mint a tenyerét. Ahogy ütemes lépteivel felébresztette a fenyvest, az egyik irányból kis cinege szó hallatszott. Megpillantotta a madarat, majd tekintetével követte. Abba az irányba kellett mennie, amerre a madár röpködött.
Amikor egy irtás szélére kerültek, elővette a fejszéjét.
Körbenézett.
A madár az egyik legszebb fenyőre repült.
-Ó, ez jó lesz kis cinege! -mondta.
...
A fejsze forgácsokat röpített, a fenyő egy pillanat alatt eldőlt. Az erdész kötelet kötött a kivágott fára, és annál fogva hazahúzta.
------
-Gyerekek, ezt a fenyőt ma egy madártól kaptuk -mondta.
Énekeljünk érte neki egy szép dalt.
Hópihe hullott le rá
ágaira madárka szállt
friss fenyőillat beköltözött
fájuk díszbe öltözött...
... meggyújtották a gyertyákat,
és boldog karácsonyt kívántak egymásnak!
- Cecill -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.