Kedvesem
2015. május 10.
Azt mondják, hogy május a szerelem és a házasságkötések hónapja. Szóljon a szerelemről ez a naplóbejegyzés...
Kedvesem,
amikor elköszöntem,
önfeledt dolgaikba
merültek éppen
a halkszavú fák,
fecsegő forrásvizek,
a veszendő nyájakon
tűnődő rétek, és fent
a sziklabérc zord
tekintete, hófoltot
dajkálgató dombhajlat
álmán őrködött.
Búcsúzóul, ints nekik..
Mielőtt elmégy, nézd át,
mi maradt.. Vedd karodra
azt a kiskosár tavaszt,
amivel te toppantál
még be huncut komolyan,
és naponta kék
kendőbe függönyözted
a fekete űrt.
Más értékem nem akad.
A kertünkkel ne gondolj,
legyen örökké, ami
szemünkben maradt..
Vigyázón égi táját,
néha ránéz majd a Nap,
cseréli mindig
a virágokat, könnyű
felejtéstakaróval
betakargatja
még egyszer, jó melegen
az elmúltakat.
Beszélgetni, fogsz velem?
- tudod, jól van, ha én csak
hallgatok. Olykor,
gyöngéden megsimogat
egy révedő gondolat,
amíg mögötted a csönd
vidéke, besorolva
a hegyhátak alkonyi
körmenetébe, lassan
elmarad.
Az út ha egyszer még arra vinne,
a hegyek mögött rejtőző völgybe,
vagy sokára, hallanál felőle,
mosolyodj el, ahogy én láttalak..
- Juhász András Géza -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Köszönjük a szép verset! Öröm volt olvasni!
Pussz,
Tündér