Keresztpapa
2011. augusztus 8.
Tudtam, hogy volt fogságban. Ezt azért tudja az ember. Nem is akárhol, nem is akármeddig. Szibéria. Négy év.
Eddig egy szóval sem hozta szóba, mi meg nem erőltettük.
Az utóbbi két - három évben aztán mesélt, rendületlenül. Poloskákról és rézbányáról, a fekete, dohos kenyérről, megfagyott répáról és krumpliról, a felesleges szökési kísérletekről. A hetekig tartó vonatozásról a marhavagonokban, megfagyott kezekről és lábakról.
Szájtátva hallgattuk, és arra gondoltuk, ha mindezt túlélte, holmi betegség nem árthat neki.
Szédült, amikor otthagytuk. A szédülés múló dolog, ugye? El kell, hogy múljon, hogy jövőre újra hallgathassuk az igaz mesét!
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszillak Orsolya