Kötelékük
2019. december 27.
Lelke üzenetét festi az ecset,
ezen gondolat ismét hozzá vezet.
Mely az elmúlást a jelenbe lopja,
talán ez a lélek köszöntő csókja.
A test oly mezítelen valósága,
benne az igaz szeretet jósága.
Az elmében a foszlányok meséje,
s felcsendül a szív fájdalmas zenéje.
Kissé kopott billentyűk színre lépnek,
s elfeledett akkordok felcsendülnek.
A trombita sértődve és harsogva
felhördül, oly megbántottan s duzzogva.
Forgószélként tomboló nagy dühével,
csak fújja az elhárító bűnével.
Elnyomva bűntudatot generálva,
a másikat teljesen szuggerálva.
Csípős pofonokat osztott a léte,
tudat alatt érzi, a saját vétke.
Támadásában a csata győzelme,
a háborút nem nyeri meg őkelme.
A zongora dallama lágyan táncol,
hiszen a szeretet szívében lángol.
A régi kötelék kissé meglazult,
ám a lelke, így sok mindent megtanult.
2019. december 27.
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Harsányi István festménye:
Olaj- farost
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.