Kritika vs. Tanács
2011. október 11.
A negatív kritika is lehet építő jellegű - mondják. Ez így igaz.
Ma megkaptam az első negatív véleményt. A legelsőt, évek alatt. Ennek ellenére nem vettem zokon.
Egyrészt mert véltem benne felfedezni némi segítőkészséget és jóindulatot, másrészt mert az illető nyílván nem a "célközönségem" tagja. A történet nem tetszhet mindenkinek, nem is várja el senki. Arra viszont mégis megkérnék minden kedves ittenit, hogy ha már egy olyan oldalon vagyunk, ahol a szabad önkifejezés alapelv, akkor ne szidjuk már egymás írásait. Nincs két egyforma író, költő, festő, szobrász, zenész. Mindenki a saját stílusában és szabályait követve ír, és a koncepció nem mindig a szórakoztatás. Számos olyan vers és regény van, ami kifejezetten azért íródik, hogy rávilágítson az élet komorabb oldalára. A komorabb oldal pedig általában "unalmas", ahogy a tisztelt kritikus költő úr fogalmazott.
Az írás az egyik legfelszabadítóbb dolog a világon: az ember leírja, amit gondol, érez, amire vágyik. Akárki lehet, bárhová mehet, bármit megtehet, és ehhez csak toll kell és papír. Személy szerint azért kezdtem el írni, hogy valahol otthon érezzem magam. Épp ezért nem fogadom széles mosollyal, ha a menedékemet le akarják rombolni, vagy szabályok közé akarják szorítani. Továbbá azt sem szeretem, ha valaki megmondja, hogyan írjak. Tisztában vagyok bizonyos alapvető elvárásokkal, de nekem így esik jól. Így vagyok önmagam, így az enyém a történet. Akármelyik. Az irodalmi elemzések ellenére a nagy írók és költők nem biztos, hogy annyira figyeltek a szerkesztésre. Két oldalt tanulunk egy műről, pedig talán csak ösztönösen, szívből jöttek a szavak. És EZ az írás lényege. A szív. Petőfi Sándor jut eszembe erről a témáról, amikor arról írt, hogy ő ugyan nem fog a kritikusok kedvére tenni, mert őt nem tanították a költészetre, hanem tehetsége van.
Félreértés ne essék, a pozitív visszajelzések ellenére sem tartom magam valami tehetségesnek, hiszen sok kivetnivaló van a Forbidden Ties fejezeteiben. Kezdve a szereplőkkel, de erre már kitértem egyszer.
Örülök, ha az embereknek tetszik, amit írok, és megfogadom a tanácsokat is, de mindenkinek megvan a maga stílusa. Azért, mert két pontot használok három helyett, mert a párbeszédekben az első gondolatjel után nincsen szóköz, és mert gyakran nem teszek pontot a mondat végére, még nem kéne leszólni. Direkt van így, mert így más a "hangzás", a jelentés, a párbeszéd hangulata.
Nem magyarázkodom. Mindössze arra kérek mindenkit, hogy először a naplóbejegyzést olvassa el a történet tartalmával, és akinek nem világa, ne is kezdjen bele.
A tanácsokat szívesen fogadom, és hálás vagyok érte, de tudom mit csinálok. Én sem fogok senkit kritizálni csak azért, mert nem tetszik. Attól még másnak tetszik, attól még lehet jó, attól még ugyanannyit ér, mint a saját írásaim.
Ha engedném, hogy mások véleménye befolyásoljon, nem lennék önmagam - egy udvari bolond lennék, aki mások kedvét keresi.
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Írj tovább, amit csinálsz az jó, ahogy írod annak, aki szereti ezt a fajta művet. Én szeretem, lazítani, elgondolkodni az élet nagy dolgain....néha ilyen is kell. Ez egy másfajta "Háború és béke" :-)))
ÍÍÍÍÍgy igaz. De azért búsonghatnak a kritizáltak, ugye ?
Üdv,: Viki
Szia Petkó!
Szerintem jól kritizálni (jó kritikát írni) nehezebb, mint jól írni;-)
Üdv,
Pinokkió
Üdv,: Viki
Néha a kritikusnak is nehéz, mert egyesek a nyersebb kritikát igényelik (szinte tilos keresni náluk a jót; ha mégis megteszem, azt kapom meg, hogy "nyalok"), másoknál -ha profinak néz ki az írás, a hibák mellett- mindig keresni szoktam a jót! Minden írásban megvan valami, ami értékes!!! (Ezért is megkaptam már, hogy opportunista vagyok. Szerintem csak normális.)
Hűha :) Mindenkinek köszönöm a hozzászólást, a tanácsokat és a megértést is! Mint írtam, nem a kritikával volt gondom, és Virág is volt már olyan kedves, hogy felhívta a figyelmem néhány dologra, de rengeteg múlik a megfogalmazáson. Pinokkió, igazad van, biztos bal lábbal kelt, nem is vettem fel igazán :) A te kritikáidban legalább van jó rész is.. pl: "Szép kis történet. Érződik rajta a gyakorlatlanságod, de a szíved kisegített, át tudtam élni a történetedet." Röviden ennyit fűznék most ehhez :) Vele is megbeszéltem.
Teljesen igazad van ! Aki nem akarja, az ne olvassa el. Kritizálni a legkönnyebb.
Üdv.: Viki
Szerintem jól kritizálni (jó kritikát írni) nehezebb, mint jól írni;-)
Üdv,
Pinokkió
Üdv.: Viki
Üdv, Pinokkió
Nem eszik olyan forrón a kását! Ne aggódj! Mi az amatőrök, kezdők, "csak úgy hobbiból írók" mellett vagyunk, ezért csináljuk az oldalt! Ezért sok konfliktust felvállaltunk már (jogi fenyegetéseket, oldalról sértetten eltávozó "írózsenik" bosszúját vettük a nyakunkba), hogy védjük a hozzád hasonló íróinkat. Hisz a cél az volt, hogy itt nyugodtan lehessen írni.... MINDENKINEK.
Olvasd el, erről írok: http://www.felesegek.hu/cikkek/ferfias-dolgok/elsarkanyosodas/i-love-you-felesegekhu_5117
vagy ezt is, erre utal Matyómacsó:
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/elso-olvasoknak_2901
De sokan szóltunk már a bántó kritikák ellen!!! Nem te vagy az első.
Egyet persze figyelembe kell venni. Aki irodalmi jelleggel helyezi fel írásait (ezt egy hozzáértő kritikus 100%-os biztonsággal könnyen megállapítja), az némileg ki van téve a negatív kritikáknak is. Ez persze a hangnemben nem mindegy milyen (lásd első linkem kritikusi idézetei). Itt KÖVETELJÜK(!) a normális hangnemű kritikát! Aki ezzel nem tud azonosulni, annak a "kritikusnak" nincs köztünk a helye!
Üdv,
Pinokkió
De én is írtam már ilyet:
"Én azt érzem, hogy ez valahogy össze lett csapva. Nem éreztem, hogy az író magáénak érzi a sztorit:-("
"Az 56 sorban jutottunk valami kifejlethez. Addig 11 sor remek idézet erősítette a "művet" és 45 sor elővezetés. Ekkor egy sokaknak tetsző (talán kizökkentőnek szánt, kis közönséges kijelentés) mondat, és utána visszazökkenünk a kis álmodozó, mélázó, elgondolkodó nőhöz, majd nagy nehezen megtudjuk a konzekvenciát. Nekem 2x-ra se.
Szerkezetileg (az előbbi miatt, a kibontás nehézkessége miatt) rossz az írás (negatív); nyelvezete viszont kiváló (pozitív); a jellemábrázolásra fektetted a hangsúlyt, de azt vontatottan adtad elő; katarzist nem éreztem elég jónak (volt?); a mondanivalót se nagyon találtam átütőnek."
"Szép kis történet. Érződik rajta a gyakorlatlanságod, de a szíved kisegített, át tudtam élni a történetedet. Nem te fogod a pályázatot nyerni, de az írásaid, ha még lesznek, örömöt fognak nekünk okozni! Ha pedig a görög fiúval összejön a dolog, feltétlen számolj be róla!
Az elején túl gyorsan három dolgot összecsapsz, mintha azt érezném, hogy már ott akarsz lenni, írni akarod..., és a következő részekben is ezt érzem. A vágyódásod, mindent elsöpört, most az írásod is, picit:-(
Olvass sokat, írj többet!"
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/elso-olvasoknak_2901
Szerintem ezen az oldalon mindenkinek ehhez kellene idomulnia, hisz itt mind első olvasók vagyunk. Ez nem az Élet és Irodalom, hanem a Feleségek.hu. Szóval ne gyaluljuk már le helyből a másikat...
Hajrá Reenzy! :-)
Üdv,
MM
Legyen szép napod Üdv Orsolya
tetszett a bejegyzésed
:)