Láthatatlan lángos
2011. március 20.
Meglátogattuk a szüleimet. Ági néha szokott lángost sütni reggelente és viszünk nekik is.
Este volt. Én elmentem fürdeni.
Ági neki is állt bekeverni a tésztát. Ez egy olyan tésztarecept, hogy este be kell keverni, hűtőbe kell tenni és reggel meg lehet sütni a lángost.
Már a tévét néztem vizes hajjal, amikor Ági megállt mellettem és a szemei szikrákat szórtak.
-Baj van?-kérdeztem.
-Tegnap palacsintát sütöttél, ugye?
-Igen.
-És rántott párizsit?
-Igen.
-És miért nem szóltál, hogy nem maradt tojás? Már félig be van keverve a tészta! Csak az hiányzik belőle!
-Maradt tojás. Egy darabot hagytam.
-De a lángos tésztájába, ami már félig kész van, három kell!
-Hoppá!
-Kimész a boltba?
-Szombat este? Vizes hajjal?
Ő is elkezdett durcáskodni, végül nem lett lángos sütve.
Kimentünk a temetőbe a nagyszüleim sírjára vittünk aranyesőt. Azt hittük, már lehet vinni, mert jó idő van. Amikor kiértünk nyakunkba zúdult a havas eső. A nadrágom térdig saras lett. Még jó, hogy felkészülten mentünk és bakancsot húztam a sportcipő helyett, mielőtt kimentünk a temetőbe. Utána még bementünk a helyi bevásárlóközpontba is. A takarítónő éppen felmosott, mi pedig bokáig sarasan becsörtettünk. Ha olvassa ezt esetleg, akkor így utólag is bocsi!
Viki jól érezte magát a szüleimnél. A görkorit próbálgatta. Felvette a lábára, egy rongyot fogott a kezébe, a másik végét a kiskutyájuk szájába adta és azzal húzatta magát.
A bejegyzést írta: Napoleon Junior
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Remélem sokan olvassák majd a naplódat!
Ha lehetne pontozni, én 5-öst adnék rá!