Ma művészetterápián

2022. december 27.

Vissza a naplóhoz

2022. szeptember 8.-i jegyzetem:

zenélnünk kellett. Körbeültünk, mindenki kapott valamilyen hangszert és először egyénileg kellett valamit összehozni, aztán közösen úgy, hogy rá kellett hangolódni egymásra. Pl. elkezdett valaki furulyázni, aztán valaki elkezdte kísérni a saját hangszerén és így tovább. Nem számított, hogy nem mindenki tud jól zenélni, mert az egymásra hangolódáson volt a hangsúly. Komoly volt, hogy az improvizált dallamokból mennyire érzékelhető volt sokak számára az adott dallamot létrehozó illető hangulata. Én nem tudtam 'kiolvasni' a hangulatot a dallamokból. Ma a csoportos ülésen a csoport összetartó ereje volt a téma, most is bevetette Unoka doki a spárgás szemléltető módszert, amit az előző ittlétemkor is, mert ugye a csoport egy része először van itt. A kezére kötötte a végét és a gombolyagot odadobta valakinek, akinek el kellett mesélnie miért van itt. Aki elmondta a magáét, az továbbdobta valakinek a gombolyagot, aki szintén elmondta az ittléte okát és így tovább, amíg mindenki sorrakerült. Ismét kialakult így egy látható és kézzelfogható háló a spárgából, ami jelképezte az összeköttetést és ismét kaptunk egy darabot a spárgából, amit most is magunkra kötve kell viselni a terápia végéig, ezzel szimbolizálva, hogy egycsónakban evezünk és hogy összetartunk. Volt dráma is, amin egy mesét kellett eljátszani. Olyan szerepet választottam, amiben nem nagyon kellett beszélnem, mert egyrészt nem megy ez a mások előtt szereplősdi, másrészt a rögtönzésben sem vagyok jó. A végén el kellett mondani, hogy kiből mit váltott ki, amire szinte mindenki azt mondta, hogy szomorúságot, míg én csak a feszültséget éreztem, amiért szerepelnem kellett. Nagyon aggódom a Tesómért és a kötelékért is, mivel esélyes, hogy megszakad egy időre. Istenben bízom, hogy nem örökre és hogy Ő is jobban lesz! Nagyon szar volt az estém emiatt, de próbálok bízni, meg persze erőt adni neki.

A bejegyzést írta: Arnold91