Megvolt ma
2023. január 27.
az 'első' beszélgetés a pszichodokival. Jóideje nem jártam nála, de úgy vagyok ezzel a (ki)beszélgetősdivel, mint a fájdalomcsillapítóval; csak akkor folyamodom hozzá, ha már nagyon muszáj. Eléggé hullámzó a helyzet az utóbbi időben, nagy a kilengés a fent és a lent között és a váltások közti idő is meredek, mert egyik pillanatról a másikra kattan át valami a toronyban. A Lángoló agy című filmben produkált ilyeneket a főszereplő, persze nála más volt az ok, de aki látta a filmet, annak megvannak fejben azok a jelenetek. Na, kb. úgy néz ki a dolog nálam is. :-D Ellentmondásosak is dolgok, pl. semmi kedvem semmihez, mégis valami hajt, hogy alkossak, tegyek-vegyek, beszéljek (szóban, vagy írásban), baromkodjak (ez egyfajta kompenzációnak tűnik, mert mindig sokat poénkodom és röhögök szar időszakban, de legalább valami pozitív megnyilvánulás). Nincs életkedvem, sem célok, mégis vannak, akár nagyratörőek és akkor el is hiszem, hogy bejönnek, aztán amikor a realitás kap szerepet, akkor látom meg, hogy mennyire nem a földön jártam, vagy milyen veszélyes dolgot csináltam, holott én azt akkor éppen nem is érzékeltem. Múltkor teljesen elhittem egy - most épp' reálisan látva - amúgy totál elérhetetlen helyzetet és marhára csalódott voltam, amikor koppantam. Mindig az az örökérvényű valóságom, ami éppen van és ez tud gáz is lenni, de jó is, mert amikor jó (ténylegesen, vagy csak túlpörgött az agyam), akkor elhiszem, hogy minden úgymarad, meg minden klappolni fog és ez persze továbbpörget, de legalább erőt ad - amíg a valóság fel nem ébreszt, meg amíg kitart, mert ha épp' durva a libikókázás, akkor akár percek alatt elérem a világűr magasságából a föld magjának szintjén lévő mélységet. Ez megy mostanság. Teszek azért, hogy ne rántson le a fos, ideig-óráig működik is, viszont a 'betriggerelődést' a magamfajta nem tudja lekezelni, így a dokival folytatott beszélgetés egy pillanat alatt küldött vissza a pokolba. Erről nem a doki tehet, mert ha nem egy beszélgetés, akkor a be-bevillanó valóság taszít bele, úgyhogy kivédhetetlen. Itt nem csupán az életkörülményeimről van szó, szóval mégha léphetnék is, az sem hozna helyre bizonyos dolgokat, így ebből a szempontból mindegy hol vagyok. Ez a dokihoz járás is ellentmondásos; nehezen beszélek arról, mi van bennem (mégha itt a blogon az ellenkezője látszik is, de még ide sem írok le egy csomó mindent, mert nem megy, meg sok dolog nem is publikus), néha mégis késztetést érzek arra, hogy ezt-azt kimondjak, viszont ez már akkor van, amikor színig telik a szartartály. Elég kuszának érzékelem ezt a posztot, zsong az agyam. Valamelyik nap megyek budira, erre nincs ott a wc a helyén. Nagyot néztem, hogy hová tűnt, de a következő pillanatban ott volt. Nem tudom miért halluztam, de azóta nem ismétlődött semmilyen más módon. Gyakori megint a 'talán nem is létezem és a környezetem is valószerűtlen' érzet is. Inkább rátérek a mai napra. Mint mondtam, ami épp' van, azt érzékelem tartósnak (tartós... milyen vicces kijelentés ez egy magamfajtától :-D), így mivel viszonylag stabilan érkeztem, gondoltam nem lesz gázos a beszélgetés. Valóban nem volt az, amíg bele nem trafált a doki a problémás területbe. Mint mondtam, lekerültem a pokolba, viszont nem hagyott ott a doki, rávilágított egy-két dologra, amit magamtól nem láttam. Van min gondolkodnom. Aggódom a fogadott Tesómért, viszont az is tartást ad, hogy szüksége van rám. Na, ez is ellentmondásos, hogy magammal nem tudok mit kezdeni, de arra mindig van energiám, hogy segítsek és ha Róla van szó, akkor meg pláne. Beletemetkezem olyan dolgokba, amik örömet okoznak, pl. a fogadott Tesómmal való beszélgetésbe, bár nem tudunk naponta és sokat, de nem ez számít, hanem a minősége. Emellett itt van az állataink társasága, a rajzolás, zenehallgatás, repülős videók nézése, aztán majd tavasztól azok a házkörüli teendők, amiket enged a fizikumom. Üvölt a zene a fülembe, jól elnyomja a nemkívánatos gondolatokat. Mostanság ezt is alkalmazom és lassan nem árt újakra vadászni, mert kéne a változatosság, bár így is elég sok zeném van. Álmatlan voltam mostanság, rendszeresen hajnal, vagy reggel 8-9 körül sikerült kidőlni, de így is csak 4-5 órákat aludtam és nem vált be az a technika, hogy elképzelek számomra kellemes helyzeteket, felidézek jó élményeket, vagy filmforgatókönyvet írok fejben. Máskor ezekbe viszonylag hamar belealszom. A bundás csapatnak nincs ilyen problémája, valaki most is hangosan horkol. :-D Tegnap valami kattant ezen a területen is, mert nemhogy megszűnt az álmatlanság, de olyan ólmos fáradtság kapott el, hogy narkolepsziás módjára pillanatok alatt filmszakadásom volt és kivételesen végigaludtam az éjszakát. Remélem ma is így lesz.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.