Munkára fel!
2017. május 19.
Tegnap, ma csodás az idő és ezt ki is használom. Most nem a rácsodálkozásnak van az ideje, bár arra is szakítok időt azzal, hogy fotózgatok, hanem a fűnyírásnak. Beosztással ma be is fogom fejezni és masnit kötök azokra a kivágott fa tuskókra, amire ráfutottam egyszer-kétszer a fűnyíróval. Nem tesz jót neki, meg nekem se, ha kiakad a penge.
A virágok viszont csodaszépek, még az is, ami a földön elfekszik. Igazán várhatott volna még pár napot a pünkösdi rózsám, de mint minden ez is mulandó. Nem baj! Van másik! Helyette sárga rózsa, írisz, meg Írisz, de még Pistike is. Arra különösen ügyelek, hogy ne szaporodjon. Addig nincs is baj, míg csak egy van belőle. Szerencsére nincs vele gondom, még öntözni se kell és a maga nemében még mutatós is. Rossz a kifejezés. Olyan magamutogatós.
Rájöttem, hogy én nagy gyűjtő voltam, vagyok, most már kazal gyűjtő is, nem volt elég a gallyakból, most már füvet is gyűjtök. Sok kicsi kazlat. Hasznavehetetlent. Égetnivalókat. De ez már jelent valamit, például, hogy a fűnyírózás felén is már túljutottam, idén már másodszor, és önerőből.
Csak azokat a tuskókat kell még a föld színével egyenlővé tennem. Azt hiszem a végső megoldás az lesz, hogy megjelölöm, körbeásom és gyökerestől szabadítom meg őket, hogy soha többé ne tudjanak kihajtani, főleg ne az én káromra. Na akkor fellélegezhetek.
Azt hiszem megérdemlem a pihenést!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.