Na végre megfogtam a kapa nyelét...
2018. április 4.
Hiszitek vagy sem, de az a pár óra kint a telken, a szabadban, csodákra volt képes.
Majdnem mindent a helyén találtam, csak kicsit odébb. Ilyen a csatorna, aminek az a tulajdonsága, hogy időközönként össze tudja dönteni a szélvihar, a másik a komposztálóm, ami önállósította magát és kifordult cölöpjeiből, szerencsére nem volt tartalma és a darabjai is egytől-egyig megvannak.
Nosza nekiveselkedtem a tereprendezésnek, egy kis tűzre való sosem árt, egy-két gallyért nem kell fára mászni sem, hiszen lépten-nyomon belebotlok.
Virágözön fogadott százszorszépből és minden éledezni látszik... A rózsáim új életre keltek, már csak a metszés tudományát kellene elsajátítanom. Egyelőre várok. Majd csak jön egy eltévedt "kertész"?! Arra én várhatnék, éppen ezért egy kicsit utánanéztem. Nincs is ebben semmi ördöngösség, csak nem szabad sajnálni a vesszőket, amikor kettő, ill. négy-öt szemre a vastagabbját visszavágom. Megy ez nekem elméletben.
Miután helyére kerültek ismét a padok, az asztalban sem tett kárt a téli bezártság, megfoghattam végre a kapa nyelét, aminek nem rossz a fogása, csak egy kicsit berozsdásodott a gazdája...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.