Na végre, valahára!
2011. november 5.
Kimozdultam. Nehéz volt az elindulás. Csak négy hét! Ennyi idő telt el, mióta nem voltam kint a kertben. Csodálatos volt az idő. Egy jó nagyot sétáltam az avarban. Ilyen sokáig csak egyszer voltam távol, de az rég volt. Meg is fogadtam akkor, hogy soha többet ilyen sokáig nem maradok el. Nem szabad azt mondani, hogy soha. Mert lám, megismétlődött, de mintha nem is telt volna el ennyi idő.
Mindent ugyanúgy találtam, ahogy hagytam. Rend volt, csak levél volt több a fa alatt, mint rajta. El is felejtettem, hogy mindig így szokta, ősszel.
Az sem igaz, hogy nem volt társaságom. Egy vörös cica kandúr barátságosan közeledett a tízóraim felé. Megosztottam vele, hálából megengedte, hogy hozzám dörzsölőzködjön. Emlékeket ébresztett...
A szomszédomnak is hiányoztam. Rendes pasas.
Jó volt kicsit egyedül.
Már tudom mit kell tennem végre, valahára!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszi: Angel
Örülök, hogy visszataláltál a kertbe, és önmagadhoz. Puszi Éva