Nagyi, élsz bennem
2019. május 6.
E sokat sejtető festményt, most láthatom,
megfáradt nénike néz ki az ablakon,
idő, barázdáit arcára festette,
hosszú magányos élete átölelte.
Üveg tükröződésében a táj látszik,
amint vén kerítés résein szél játszik.
Tekintetem elérzékenyülten pihen,
képzeletnek hagyom, hogy csendben repítsen.
Mintha a te arcképed lenne a képen,
bár tudom, ott vagy fent felhők közt az égben.
Boldog vagy, mert a papa vigyáz ott reád,
remélem néha letekintetek reám.
Tán a karma akarta azt, hogy így legyen,
e kép láttán, most hozzád írjam a versem.
Önzetlen szereteteteket köszönöm,
könnycseppbe rejtem tőled kapott örömöm.
Lelkem mélyéről előkúszó emlékek,
drága nagyi ereklyeként őrzőm léted.
Halandó lélekként téged köszöntelek,
anyák napján a lelkemmel átölellek!
2019. 05. 02.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Harsányi István gyönyörű festménye ihlette versemet.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.