Novemberi napkelte
2021. november 4.
A horizontot még belepte az álom.
A rongyos felhők közül- melyek földig értek- mint pironkodó bakfis arca, mosolygott fel a napkelte.
A magányos nyárfa körül- mely ágait kihívóan döfte az ég felé- rózsaszín ködfátyol libbent, szivárványszárnyú tündérek köszöntötték táncukkal a kezdetet.
Szarka csörrent, megijesztve hangjával a mogyoróbokrot, ki fázósan összehúzva magát, ledobta utolsó aranybarna levelét.
A diófa vörhenyes, tépett lombjára, az első napsugár, harmatból kristálycseppeket ejtett.
Csak álltam, néztem a hajnali tájat.
Pár perc s már az arcomba nevetett a Nap.
Igaz még csak szelíden a földbe kapaszkodva, de az új nap ígéretével.
A bejegyzést írta: Gaya
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.