újabb események régebbi események további események
22:20
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:22
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
23:05
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Örök emlékül

2021. január 24.

Vissza a naplóhoz

Barátomnak

Elsőre döbbenet.
Azon gondolkodtam, hogy mit írnál te most nekem? Mert ugye puskapor és torok nem maradhatna utánam szárazon... nyugi Lacó(!), utánad is folyik a tinta a billentyűmből, és gyertya helyett felbontok egy dobozzal a betárazott sörökből is. Egyet talán pont azok közül, amit veled ittam volna meg. Hisz mindig ígérted - így tartogattam erre -, hogy megnézed majd a Tündéreket...
- Egészségetekre! - mondaná a már több, mint tíz éve elment legjobb barátom. Most én maradtam ki, már csak ti tudtok koccintani rám, itt ragadtra, odafönn.
Elmúlás, bassza meg.
Döcögnek a megkopott betűim, de most nem segítene az sem, ha nap mint nap koptatnám visszafelé a friss sorokat. Rég írtam, Tudod. Van is egy kis lyuk a lelkemben emiatt, és most a fenébe is, még nagyobbra szabta az Isten, Veled.
Főhajtás.
Milyen lehet annak, aki nem tud sírni?
Fájdalom.
A könnyek patakot, folyót eresztenek ma Érted. Én csak állok itt értetlenül. Az hogy lehet, hogy egy ilyen szívember szíve szakadt meg? Talán sorsszerű. Nem igazságos az élet - elmondtuk ezt sokszor, megannyi ezerszer. És a halál is csak orosz rulettezik velünk. Játsszunk el a gondolattal, mi lett volna, ha fordítva repül a golyó, amit ma épp te húztál. Lottó ötös. Talán magadba néznél és végigpörgetnéd a képeket. Leperegne előtted a film, csak nem a sajátod, az enyém. BARÁTOMNAK... így kezdenéd. Aztán belülről szakadna fel az érzés, amit a kín hozna ki belőled. Ismertelek és sose foglak elfelejteni - gondolnád. A létezés és nem létezés kínja, az élők nehéz sorsa maradna neked.
Azt hiszem, bárhová is sodort az idő egymás mellől bennünket, soha nem felejtettük el a közös küzdelmeket. Nem volt fizetség, csak a hit vezetett mindkettőnket, hogy szebbé és jobbá tegyük ezt a bűzporos világot. Bármikor csörrent volna meg a telód, ha hívlak, sugárzó arccal kaptad volna fel, ahogy viszont.
Nem csörren, többé nem.
Egyre fogynak a jó számok a névjegyeim közül.
Miért?
... marad az utolsó ölelésünk emléke.

Szia Lacó! Üdvözlöm Tamást, apámat és nagymamát...
Tudom átadod.

Legyenek veled a Tündéreid!

Köszönöm BARÁTOM!

- Pinokkió -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: