Univerzum örvénye
2019. május 30.
Egy örvényként toppantál életembe,
az árral sodródtam a végtelenbe.
Karodat felém oly szépen nyújtottad,
de álmunkat, csak egyedül álmodtad.
Voltam számodra, mert élve léteztem,
de az útvesztőidben eltévedtem.
Észrevehetetlen béklyót rám raktad,
de a felhőtlen járást megmutattad.
Egy univerzumban létezünk s élünk,
de külön utakon gomolyog lelkünk.
A tejútrendszerben csillagunk fénye,
nappal s éjszaka is ragyog az égre.
A kötelék lazul, az ár elsodor,
nem lesz más, mint elhervadó szóbokor.
Párhuzamos galaxis tán létezhet,
lelkek érzései ott is élhetnek.
A sorsunk kereke egyre csak forog,
néha a múlt szép emléke bekopog.
A szárnyaló idő mindig változik,
emberi lényünk, már nem csodálkozik.
2019. 05. 29.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Tiborné Éva Kovács Univerzum című festményére írt gondolataim.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.