Válaszok

2022. július 9.

Vissza a naplóhoz

2019. július 11.-i jegyzet:

Nem tudok aludni és ahelyett, hogy tétlenül agonizálok az ágyban, inkább kiírom magamból egy részét annak, ami nyomaszt, hátha kicsit csökken a nyomás.
Még volt bennem egy kis remény, így teljesen fel sem fogtam, hogy ennek az álmomnak befellegzett, de most már értek mindent és letaglóz, hogy sosem tapasztalhatom meg, amire óvodás korom óta vágyom.
Ezt a jegyzetet magamnak írom, de hasznosak lehetnek az idetévedők számára is a repülési tilalommal kapcsolatos infók, hogy más betegek, vagy a hozzátartozóik felkészültek legyenek és ezáltal ne kerüljenek veszélybe.
Az öregem beszélt a dokimmal és a kérésemre rákérdezett a dolgok pontos miértjére, meg hogy mi történhet. Állítólag tilos annak repülni, akinek súlyos szív- és érrendszeri problémája van, mert odafent oxigénhiányos állapot léphet fel, ami egy szív-, vagy keringési elégtelenségben (netán mindkettő fennáltakor) szenvedő beteget, akinek alapból is rossz az oxigénfelvétele, meg is ölhet ennek a fokozódása. A ritmuszavar szintén halálos lehet, csakúgy mint a keringés összeomlása (mivel nekem már volt egy, a doki szerint könnyen kiváltódna odafent újra és szinte biztosan nem élném túl). A fater mondta neki, hogy megint itt vannak a görcsrohamok is, meg aközben az adrenalinfröccs-érzések és állítólag azért van, mert instabil a keringésem és csak a szerencsén múlik, hogy még nem krepált be ismét. Ennek fényében pláne nem engedne, azt mondta. A vér rögösödését is megemlítette és mondta, hogy az alvadásgátló nem véd 100%-ig, inkább csak csökkenti a rizikót, viszont odafent ez a rizikó fokozódik.
Akinek tehát ilyen problémái vannak, annak tilos repülőre ülni!
Itt jött a nagy bumm, izomból pofánvágott a lengőajtó; felfogtam, hogy mivel nem megszüntethetőek a problémáim, így örökre le kell mondanom az álmomról és igazság szerint nem csak ez nyomaszt. Leginkább ez, de ott mocorog mélyen belül az is, hogy ismét szembesítve lettem azzal, milyen vékony szálon függök. Most kell nagyon erősnek lennem és azonnal lapozni, mielőtt beleragadok ebbe a mocsárba. A tudatalattinak nagy ereje van, szóval azt kell éreznem és gondolnom, hogy jobban leszek, vagy legalább stagnálok, nincs más opció! Csak erre szabad fókuszálni, mert a szervezet egyből veszi a lapot, ha megzuhan az ember és elkezdi takarékra tenni magát, ezt pedig nem szabad megvárni! Fasza, egyik bekezdésben letörök, következőben már igyekszem talpraugrani, de ugyanez a libikóka játszódik le bennem is. Szintbe kell hozni a dolgokat. Zsong a fejem a sok gondolattól, meg az agyalástól, hogy hogyan tartsam össze a szétesni készülő bensőmet. Kapaszkodom az eddigiekbe, mert már annyiszor kellett erősnek maradnom, meg felállnom, ha épp' mégsem tartott meg a lábam és több-kevesebb idő alatt sikerült is, mert nem volt és nincs más út, szóval most is csak ezt tehetem. Az, hogy már sokszor sikerült, erőt ad. Most is megvizsgálom kicsit a padlót, aztán leporolom a térdemet és megyek tovább. Isten erőt fog adni és egy erősebb vállat, hogy elbírjam ezt is. Talán már meg is kaptam, mert csak magamban estem szét, kívül még van erőm tartani magam és ez Neki köszönhető, mert nem hiszem, hogy önmagamtól menne a jelenlegi pofonok után.
Abban a reményben kezdtem írni, hogy megkönnyebbít, de semmivel sem lettem jobban. Ha annyi haszna lesz a jegyzetnek, hogy segítettem valakinek a repülést illető tiltólistával, már megérte.

A bejegyzést írta: Arnold91