Várlak
2018. október 9.
Érzem, hogy megáll az idő kereke,
és vánszorog az óra mutatója.
Agyamban koncepció tömkelege,
ismeretlen tények nagy kutatója.
Merengő tekintetem némán játszik,
derűs filmkockákat újra felidéz,
arcom rezdülésein ez mind látszik,
magányosan rostokoló kis csibész.
Ekkor két karom fázósan összezár,
türelmetlen lényem régi dalt dúdol,
miközben lelkünk románca összejár,
láthatatlanul is magadhoz húzol.
Nem tudhatom milyen hosszú még az út,
várlak, elkergetem a bút s szomorút.
2018. 10. 08.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet ingyen letölthető oldalról:
https://pixabay.com/…/n%C5%91-%C3%BCl%C3%A9s-alkalmi-hossz…/
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.